Mi vagyunk az őshonos kisebbség. Ja NEM, nem is vagyunk őshonosak szerintük!

Tegnap hivatalosan is elstartolt Ukrajnában a választási kampány. Sokadik start ez, de a célzászló mindig csak egyre távolabbinak tűnik, így sokan fáradtak ezekbe a futamokba már bele.

Ennek ellenére jólöltözött egyének gyakran mondogatják, az idei választás más lesz. Végül is igazuk van. Eddigiekben soha nem látott bizonytalanság keresztezi egymást a bábeli zűrzavarral.

Teljesen új választási törvény, formálódó új közigazgatási egységek. Persze mindez alkotmánymódosítás nélkül, hiszen arra már nem volt idő. Odáig már nem is megyek, hogy esetleg egy referendumot is elbírtak volna ezek a folyamatok.

Elfáradtunk vagy sem, nekünk, kárpátaljai magyaroknak, teljes erőbedobással, jól összeszedetten kell állnunk a startvonalnál. A mi esetünkben ez a választás nem csupán a hatalomgyakorlás vontatott játéka, velünk kapcsolatosan a szó legszorosabb értelmében a létezésünk a tét. 

Persze gondolhatja magában ez ember, milyen jó is lenne, ha a nyugati társadalmak manapság egyre divatosabb nihilizmusával, egy laza kézlegyintéssel le is rendeznénk az újabb választásokat.

De nem, mi ezt nem tehetjük meg, ugyanis egy többséget alkotó nemzetiség mellett, vagyunk mi az őshonos kisebbség. Ja NEM, nem vagyunk őshonosak szerintük.

Meg is érkeztünk oda, amiért nem vehetjük félvállról az idei megmérettetést, ugyanis az utóbbi évek tendenciája, hogy a legalapvetőbb jogainkért is kemény harcot kell vívjunk. Ezeket a küzdelmeket pedig nem valamelyik jólöltözöttre tojást dobva, vagy a napi sajtót néhány szitokszóval kísérve kell megvívnunk, hanem a tanácsokban, ahol a döntések születnek. Ehhez pedig ott kell lennünk október utolsó vasárnapján, és bebizonyítanunk, hogy hiába maratoni a cél, mi bizony nem fáradunk! 

Isten segítsen ebben mindannyiunk!