„Forró ősz. Népszerű lózung ez Szrgya Popovics nagykönyvéből. A libsik minden évben nagyhangon vágyakoznak utána, de három éve teljesen sikertelenek ilyen téren is. Természetesen ez nem szegi kedvüket, és önmagukat győzködve bizonygatják, hogy az idei ősz tényleg más lesz.
Olyan megnyugtató érzés, amikor az embernek a mainstream sulykolás ellenére bizony igenis vannak buta, ostoba és teljesen alaptalan sztereotípiái, és ezektől nem is nagyon tud szabadulni. Ilyenkor egy kortárs színdarabban, drámában, menő sorozatban az szokott történni, hogy a való életet nagyonis jól ismerő művészemberek meghatóan ábrázolják nekünk, hogy ezekkel a buta sztereotípiáikkal élő vidéki gumicsizmás krokodilagyak egyszer csak rádöbbennek a saját buta sztereotípiáikra, és egyfajta jellemfejlődés keretében levetkőzik őket, majd liberálissá lesznek. Személyesen is nagyon hálás vagyok ezeknek a művészembereknek, mert az én, róluk alkotott buta és alaptalan sztereotípiáimat ők nem megcáfolták, hanem a saját egyetemük elé kivonulva inkább négyzetre emelték.”