„A mai magyar politikai életben van két olyan párt, amelyet semmiképpen nem tudok elfogadni, szinte semmi közöset nem találok az ő s az én nézeteim között. A Momentumról már írtam (Magyar Nemzet, 2020. augusztus 29.), most pár gondolatot a Demokratikus Koalíció kapcsán szeretnék megosztani az olvasókkal. Ennek a pártnak egyrészt agresszívan, ellenszenvesen, kihívóan, a másik felet lekezelően, nem kultúremberként (és esetenként megszállottként, őrültként) viselkedő vezetőik vannak, másrészt pedig amit mondanak, az engem felháborít. S persze az is, ahogy mondják. Hiszen a stílus maga az ember, elég szoros a korreláció.
Józan emberként, objektivitásra törekedve úgy gondolom, nem lehet olyan eset, hogy egy ember és az általa irányított párt a kormányon lévők valamennyi döntésével szembe megy, azokat csak ócsárolni, kritizálni tudja. Pedig a DK – ami ugye az MSZP-ből hasadt ki – ezt teszi. Úgy vélem, valósághű elképzelés, hogy a jelenleg kormányzó Fidesz–KDNP 2010 óta nem csak jó döntéseket hozott. (Az első években elég sok elkapkodott döntés született, amit korrigálni kellett.) De az elképzelhetetlen, hogy egy kormány minden döntése rossz legyen, tudatosan a választók ellen irányuljon. A pozitívumok között most csak a rezsicsökkentést, a csokot, a pedagógusok életpályamodelljét, az egészségügyi béremeléseket vagy a nagycsaládosok támogatását említem. Márpedig a DK szakpolitikusai – élükön Gyurcsány Ferenccel és az utóbbi időben feleségével, Dobrev Klárával – szerint semmi jó döntés nem született az Orbán-kormány alatt, itt diktatúra van, amit el kell söpörni, az országot pedig alapvetően más pályára kell állítani.”