Belaruszban az elítéltek nem számítanak embernek

„Lukasenko már többször is győzött az elnökválasztásokon, azonban sosem voltak ekkora tüntetések a megválasztása után. Miért éppen most lázadtak fel az emberek?

Bármilyen furcsán is hangzik, mindez a Kreml politikai technikusainak, a rejtett munkanélküliségnek, a koronavírus-járványnak és a Lukasenko szemmel látható alkalmatlanságának köszönhető. Az emberek most megsértődtek, viszont előtte hosszú ideig távol maradtak a politikától. Ezért végeredményben nem is értették meg jól az elnyomás mértékét, csak azután, hogy megtapasztalták a rendőrség és a speciális erők (OMON) szadizmusát. Viszont úgy látom, hogy a Kremlben nem is gondolták volna, hogy ez lesz a reakció. Ahogy a hatalmas mennyiségű nemzeti-történelmi zászló sem volt a terveik között. Tehát a helyzet ellentmondásos.

2010-ben szintén tömeges tüntetések voltak az elnökválasztás után. Miben különbözik ettől a mostani demonstráció-sorozat?

2010-ben a belarusz ellenzék lépett a színpadra. Akkor az emberek a takaró alá bújtak, a tüntetéseket pedig nem szervezték rendesen meg. Az akkori tiltakozások társadalmi bázisa így nagyon szűk volt, ezért nem is voltak veszélyesek a rezsimre. Most viszont minden réteg érintett, az értelmiség ugyanúgy, mint a gyári munkások, a fiatalság és az idősek. A Kreml most hatalmas információs eszközöket vetett be, amivel a belarusz kormányét nem is lehet összehasonlítani. Emellett gazdasági sikerek nincsenek, de új ötletek sem, így lényegében maradtak a biztonsági erők. Viszont most úgy látom, hogy a rendőrség és a speciális erők szadizmusa a tüntetések első napjaiban kifejezetten jól jött Putyinnak. Azonban tudni kell, hogy az itteni biztonsági szolgálatokban nagyon sok az olyan ember, aki csak álmodik arról, hogy olyan fizetésük legyen, mint az orosz rendőröknek és katonáknak. Ezért már a választási kampány elején figyelmeztettünk arra, hogy ez még nagyon sok áldozatot követelhet. De hozzá kell tenni, hogy senki nem számított ilyen mértékű szadizmusra a belbiztonságiak részéről.

Amikor Ön börtönben volt, mennyire voltak brutálisak az őrök a rabokkal?

A belarusz börtönökben az elítéltek nem számítanak embernek. Bárkit megverhetnek, aki kellemetlen neki. Az emberi élet sosem számított és nem is számít nekik. Sosem fogom elfelejteni annak az orvosnak a szavait a börtönben, aki azt mondta egy elítéltnek, hogy »könnyebb lenne téged leírni, ha meghalsz, mint hogy kezeljelek«. Személy szerint velem szemben a börtönbeli hatóságok nem alkalmaztak fizikai erőszakot. A problémák inkább abból származtak, hogy a börtönben a hatóságok beszerveztek bizonyos rabokat, akik együttműködtek a rendőrséggel és kiadtak nekik különböző információkat.

És most? Mi van most a börtönökben?

Ahogy korábban, úgy most is, a börtönök mindenki számára zárt területnek számítanak. Nem engedik be a médiát, a jogvédőket, így el sem tudják képzelni, mi is történik a falakon belül. Ez csak azután lehetséges, amikor végül valakit szabadon bocsátanak. Persze, csak ha az illetőnek van annyi ereje, hogy elmondja az igazságot. Most például előfordult olyan eset is, hogy egy kórház környékén a gyülekezőket rabszállítókba terelték, mi pedig még mindig nem tudjuk, hogy ezután a békés tiltakozás után hány ember tűnt el. Ám most már egyre több információ van a sérültekről és a megerőszakolt lányokról és fiúkról. Halálra is vertek embereket. Ám a rendőrség mindig azt állítja, hogy a halál ezekben az esetekben nem a verés miatt történt, ilyenkor ködös válaszokat adnak.”