A kormányfő vagy három évtizede úgy keveri a kolbász töltelékét, ahogyan kedve tartja

„A munkát tényleg elvégezte, most meg rémülten nézi.

Miután pedig a jobboldalt erőszakkal darálta be maga alá, fel nem foghatja, hogy lehetséges olyan politikai összefogás, amely egy cél érdekében hajlandó a kompromisszumokra; hogy létezhet olyan népfront, amelyben a pártok képesek legalább átmeneti időre e célért lemondani saját túlízesítésükről. Ma ez a közös cél a magyar társadalomra rátelepedő Orbán-rendszer megdöntése. A népfront pedig nem más, mint a pártok lázadása, sőt a társadalom lázadása, amely nem látja jelenlétét az orbáni kolbászban. Ez kevés. Nem kormányváltásra, hanem rendszerváltásra, a IV. Köztársaság megalapozására van szükség, egy olyan szociális jogállamra, amelynek igazodási pontja Európa, amelyben a társadalom minden rétege valóságosan képviseltetni tudja magát a parlamentben. A cél a Ház visszavétele.

Ez a népfront nem lesz, nem is lehet hosszú életű. Győzelme, a IV. Köztársaság alkotmányozása után a pártoknak vissza kell találniuk saját arcukhoz, vissza kell térniük ahhoz, amiért létrejöttek: hogy politikai képviseletei lehessenek egy sokszínű társadalom sokszínű érdekeinek. A parlamentnek vissza kell térnie önmagához, a demokrácia »rendezett politikai káoszához«, amelyben minden demokratikus hang megszólalhat. Az új köztársaság Házában helye kell legyen minden olyan pártnak, amely a tiszta választásokon képviseletre jogot szerez, s aminek egyetlen feltétele van, hogy – már a »hurkalétben« – elfogadja magáénak a demokratikus parlamentarizmus alapértékeit. Függetlenül attól, ki, mit mondott tavaly vagy négy éve.

A kormányfő vagy három évtizede úgy keveri a kolbász töltelékét, ahogyan kedve tartja, ahogyan érdekei diktálják. Most meg azon töprenghet, meg tudja-e emészteni, vagy megfekszi a gyomrát az ő nagy politikai terméke.”