Az volna a célszerű, hogy azokat az invesztíciókat, amiket most ez az óriási költségvetési mozgástér, az eredetileg tervezetthez képest tízszeresére növekvő, 3600 milliárd forint összegű államháztartási hiány teremt, helyesen használjuk fel. Ez finanszírozható nagyobb részt belföldi forrásokból, amik mellé külföldi forrásokat is igénybe kell venni.
Mibe érdemes ezt az összeget befektetni?
Olyanba, amibe a pillanatnyi szükség diktálta feladatok reflexszerű megoldásán túl is érdemes – és ez a legnehezebb. Az ingyen pénzt nem szeretem, mert nincs hozzákapcsolva követelmény, nincs differenciálás, így ez csak egy tűzoltási pótcselekvés. Minőségi, célzott pénzköltésre van szükség, nem pénzszórásban gondolkozva, hanem megtalálva azokat a területeket is, amelyek beruházást jelentenek a jövőbe – szellemi munkák, technológiák, innovatív területek, telekommunikáció, űrtechnológia.
A válság olyan helyzetet idézett elő, hogy egyre bonyolultabb döntéseket kell meghozni egyre rövidebb idő alatt és egyre adekvátabb módon, ami döntéstechnológiai változásokat hoz egy sor területen. Olyan befektetési gondolkodásmódra kell váltani, amiben nem csak betonban gondolkodunk, hanem emberi észben, technológiákban. Arra nagyon kell ügyelnünk, hogy a költekezési lehetőség ne változzon át fiskális alkoholizmussá, ne rúgjunk be! Itt van a lehetőség, használjuk, költsük, csináljuk, de azzal a szándékkal, hogy ebből – a kialakult válság kezelésén túl – messzebbre szóló érték is teremtődjön, és ne csak pillanatnyilag lakjunk jól.
A költségvetési expanzió és a konzervatív finanszírozás nem egymást kizáró törekvés. Nem mindegy azonban, hova rakjuk a pénzt. Látni kell például, hogy ha a turizmus nem fog oda visszatérni, ahol korábban volt, akkor nem biztos, hogy szálloda-beruházásokba kell most pénzt tenni.