A civilek nélkül nem megy

„A háttérben a csenyétei templom, amelynek cserepei, téglái egy részét hazavitték a házak javítására, a padsorokból rég tüzelő lett. Az előtérben az út menti gazban pici tábortüzet három pici ember ül körbe. Nyolc-kilenc évesek, a tűzön nejlonzacskó ég, a feketés, mérgező füstöt a gyerekek mohón szívják. Hamar megtanulták, hogyan lehet feledni a mindennapokat, ha azokat nehéz elviselni. Alighanem kis súllyal születtek, alighanem minőségi éhezők, nem sok népmesét hallottak. Képük három éve égett a tudatomba, amikor egy ételosztásról indultam hazafelé az ország legszegényebb falvából.

Emléküket most az a hír hívta elő, hogy az Emmi megvonja a többlettámogatást Iványi Gábor egyházának iskoláitól és L. Ritók Nóra Igazgyöngy Alapítványától. Azoktól az intézményektől, amelyek mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkoznak. Amelyek nemcsak tanítanak, hanem próbálják foltozni is az örökké felfeslő zsákot. Ennivalót, ruhát, gyógyszert osztanak, beadványt írnak, segélyért kuncsorognak. Kiskorú anyukát pelenkázásra, szoptatásra, főzésre oktatnak, próbálnak munkát szerezni, békítik a haragvókat. Az ő forrásaikat kívánta meg a hatalom.”