Túl sokan tüntetnek? Korlátozzuk a gyülekezési szabadságot!

„Szombaton, augusztus 1.-én Berlinben valószínűleg a legnagyobb németországi tüntetés zajlott le az 1989-es újraegyesítés óta. A tüntetők a járvány ürügyén foganatosított önkényes állami intézkedések (mint a kötelező maszkviselés, a boltokra, vendéglőkre, fodrászokra és más szolgáltatókra kiszabott, legtöbbször teljesen irracionális szabályok, a nagy szabadtéri rendezvények teljes betiltása) ellen akartak fellépni, de tulajdonképpen nemcsak erről, hanem számos régen felgyülemlett sérelemről volt szó. Miközben az állami és államhű média 20 ezer résztvevőről tudósított, addig a résztvevők több százezer tüntetőről számolnak be. Összehasonlítható fényképfelvételek alapján az alternatív blogok (e cikk írója a Tichys Einblick szerzője) azt állítják, hogy legalább félmillió, de feltehetőleg akár egymillió résztvevő is lehetett Berlin főútvonalain, valamint azok mellékutcáiban.

Miért ez a bizonytalanság? A kormányhű média tudósítása teljesen nyilvánvalóan hazug. Minden szavahihető beszámoló szerint sokkal többen voltak a tüntetésen, mint a tudósítók által sugallott 20 ezer. Érdekes módon ugyanezek a tudósítók már két órával a rendezvény vége előtt azt is állították, hogy a tüntetést feloszlatták. Számtalan szemtanú beszámolója szerint az egész országból érkeztek résztvevők, akiket főképpen 30 és 50 év körüli szolid, rendesen felöltözött polgárokként írnak le. Ugyanaz a média, amely a résztvevők számát meghamisította, a résztvevőket neonáci nacionalistákként, jobboldali összeesküvéselméletek követőiként, ezoterikus futóbolondokként ábrázolta. Ezekre a rágalmakra sem a közölt fotók alapján, sem a résztvevők és független megfigyelők beszámolói alapján nem lehet bizonyítékot találni.

A saját festésű molinókon és plakátokon a német alaptörvényből vett idézetek voltak olvashatók, amelyekben a résztvevők a demokrácia, a sajtó- és véleményszabadság visszaállítását, a mozgási korlátozások beszüntetését követelték. Sokan a fekete-, vörös-, aranyszínű német zászlóval vonultak. A megmozdulás érdekessége éppen az volt, hogy baloldaliak, homoszexuális aktivisták, sportolók, a demokráciát féltő családok, a nemzeti identitás miatt aggódók és konzervatív meggyőződésüek, fehérek, feketék és minden más színűek együtt, minden konfliktustól mentesen vettek részt a tüntetésen. Ez volt az, amiről nem volt szabad tudósítani. Viszont arról főműsoridőben perceken át igen, hogy Dunja Hayalit, egy hírhedt baloldali kormányhű tévés moderátort a tüntetők munkásságának ismeretében lekiabáltak, és nem voltak hajlandók vele elbeszélgetni.”