„Fél órát, ha tartott a parlament rendkívüli ülése hétfőn. Határozatképtelen volt. A kormánypártok eleve jelezték, nem vesznek részt »az ellenzéki bohózatban«, de az ellenzék sem emelte a Ház súlyát: még annyi képviselőjük sem volt jelen, amennnyi a Ház összehívását javasolta (42).
Volt, aki volt. Kocsis Cake Olivio (Párbeszéd) szerint nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak van parlamentje. Gyurcsány Ferenc (DK): »Magyarországnak züllött kormánya van«. Tóth Bertalan (MSZP): »a kormányfő az uniós csúcs előtt megszavaztatott magának egy bumburnyák politikai nyilatkozatot«, azonban az abban foglaltak nem teljesültek.
Nem tudtunk meg semmi újat. Megint egy ülés, amit elfeledhetünk az előzményével együtt. Azzal, hogy két hete az Orbán-kormány »kötött mandátumot« adatott magának a Ház fideszes többségével, hogyan tárgyalhat, s mit fogadhat el Brüsszelben, az uniuós csúcson. Jogilag ez a határozat semmilyen kötelező erővel nem bírt, csak a kormányfő túlbiztosításának eszközeként szolgálhatott volna, hivatkozási alapként, ha esetleg az EU-pépnzek folyósítását jogállami kritériumokhoz kötötték volna. Nem tették, vagy homályosan tették, a magyar parlament határozatára nem volt szükség.
Nem tudni, mit is akart ettől a rendkívüli ülésszaktól a DK, hiszen a kormányfő számonkérése ebben az országban lehetetlen. A többit is tudjuk: a Ház már a látszatát is elvesztette annak, hogy a demokrácia koronája, érdemtelen gyülevész had találkahelye, ahol komolyan vehető és önmagát komolyan vevő ellenzéknek semmi keresnivalója.
Ami pedig a közönséget illeti, igaza van a Magyar Nemzetnek: tele a Balaton, »a fél óra alatt néhány millió test vízbe merült, vagy elemésztett egy lángost«. Amíg így van a péntek késő esti Magyar Közlöny marad a legérdekesebb olvasmány. Benne a demokrácia felszámolásának lenyomata. Amihez amúgy felesleges is a Ház.”