Nem tudtunk meg semmi újat. Megint egy ülés, amit elfeledhetünk az előzményével együtt. Azzal, hogy két hete az Orbán-kormány »kötött mandátumot« adatott magának a Ház fideszes többségével, hogyan tárgyalhat, s mit fogadhat el Brüsszelben, az uniuós csúcson. Jogilag ez a határozat semmilyen kötelező erővel nem bírt, csak a kormányfő túlbiztosításának eszközeként szolgálhatott volna, hivatkozási alapként, ha esetleg az EU-pépnzek folyósítását jogállami kritériumokhoz kötötték volna. Nem tették, vagy homályosan tették, a magyar parlament határozatára nem volt szükség.
Nem tudni, mit is akart ettől a rendkívüli ülésszaktól a DK, hiszen a kormányfő számonkérése ebben az országban lehetetlen. A többit is tudjuk: a Ház már a látszatát is elvesztette annak, hogy a demokrácia koronája, érdemtelen gyülevész had találkahelye, ahol komolyan vehető és önmagát komolyan vevő ellenzéknek semmi keresnivalója.
Ami pedig a közönséget illeti, igaza van a Magyar Nemzetnek: tele a Balaton, »a fél óra alatt néhány millió test vízbe merült, vagy elemésztett egy lángost«. Amíg így van a péntek késő esti Magyar Közlöny marad a legérdekesebb olvasmány. Benne a demokrácia felszámolásának lenyomata. Amihez amúgy felesleges is a Ház.”