Orbán politikája nem nemzeti szabadságharc, hanem osztályharc

„A NER egyik legfontosabb önlegitimációs története arról szól, hogy erős középosztályt épített ki. Ehhez képest írt egy könyvet, amelynek egyik alaptézise, hogy Magyarországon nem létezik középosztály. Melyik az igaz?

Mindkettő igaz, attól függően, hogy melyik értelmét használjuk a »középosztály« kifejezésnek. Az egyik jelentés, amit a politika ad neki, hogy »emberek, akik jól élnek«, körülbelül ennyire bonyolultan. Ehhez jellemzően olyan képzetek társulnak, hogy ha széles és erős a középosztály, akkor erős a demokrácia, erős a gazdaság, és a szélsőségek kiszorulnak a politikából. A Fidesz is és más pártok is előszeretettel ígérik a programjaikban a polgárosodást és az erős középosztály kialakulását.

Ezzel szemben a szociológusok mit értenek középosztály alatt?

Kutatóként több gondot okoz ez a kifejezés, mint amit segít megoldani. Nem tudjuk, hogy hol kezdődik és hol a vége a középosztálynak. Vegyük azt az egyszerű képletet, hogy jövedelmi eloszlás szerint tíz egyenlő részre (decilisekre) osztjuk a társadalmat. E szerint hol a társadalom közepe? A Fidesz körülbelül azt mondja, hogy a másodiktól a kilencedik decilisig tart a középosztály, azaz a társadalom 80 százaléka tartozik oda, így valóban lehet széles középosztályról beszélni. Mások pedig azt mondják, hogy csak az ötödik és a hatodik decilis tartozik oda, akkor pedig szűk a középosztály. Ez kutatói önkény, pont ebbe az irányba nem akartam elmenni.

Hanem?

Azt néztem meg, hogy amikor az emberek azzal töltik az idejüket, hogy jövedelemhez jussanak, akkor milyen viszonyban vannak: azaz honnan van pénzük? Ha úgy veszem, mint a Fidesz, tehát középosztálybeli az, aki »tud és akar dolgozni«, akkor egyszerre van szó jól kereső szerelőkről, kisvállalkozókról, beosztott értelmiségiekről, SSC-kben dolgozó projektvezetőkről. Dolgoznak, hasonló a fizetésük, pedig nagyon különböző a pozíciójuk, máshol helyezkednek el egy társadalmi struktúrában.”