Nincs másik?

„Kedves Index, te fogantatásod pillanatától mindmáig egy globális hatalmi struktúra lokális médiafegyvere vagy, ezt te tudod a legjobban, függetlenül attól, hogy mit sem sejtő híveiddel mit próbálsz elhitetni.

Eötvös Gábor, a halhatatlan bohóc leghíresebb cirkuszi mutatványában visszatérő kifejezés volt: »Na, látod, van másik!« Talán a bohóc mély filozófiai üzenetével válaszolhatnánk az Index támogatóinak szájába adott szlogenre, miszerint »nincs másik«, hogy de van, mindig van másik. Most is van, vagy legalábbis előbb-utóbb (megint) lesz, mármint Index. Igaz, most egy darabig talán nem lesz, ám azon érdemes lenne eltöprengeni, hogy mi is húzódik meg e régóta zajló hisztéria mélyrétegeiben.

Amikor az Index belekezdett ebbe a különös önmegmentési akciójába, először azt tette közhírré, hogy nincs másik valóság, és talán legyen ez a hívószó feltáró expedí­ciónk indulásához. Ez a megrendítő deklaráció két szempontból is igen figyelemreméltó. Az egyik, hogy az Index szerkesztői többször is közöltek és nem is igazán színvonaltalan elemzést Oswald Spengler életművéről, azon belül is elsősorban A Nyugat alkonya című korszakos alkotásáról. Ha ez így van, akkor biztos, hogy nem kerülte el figyelmüket Spenglernek az a mondata, hogy »annyi világ van, ahány lény a világon«. Tehát valóság lehet, hogy csak egy van, de eme egyetlen valóságnak végtelenül sok elbeszélési módja létezhet és létezik is. Arra gondolni se merek, hogy az Index szerkesztői esetleg úgy vélték és úgy vélik ma is, hogy ők nem egy elbeszélési módját adják a valóságnak, hanem ők maguk a valóság. Volt már ilyen sajnos a történelemben, de annak, amikor valaki komolyan el is hitte magáról azt, hogy ő maga a valóság, mindig szörnyű következményei lettek, mint ahogy azt Spengler is megjósolta, sajnos megrendítő pontossággal. Ezért is születhetett meg a régi intelem, hogy »szeressétek azokat, akik keresik az igazságot, de óvakodjatok azoktól, akik már meg is találták« azt.

Az Index szerkesztői tehát abban a hiedelemben élnek, hogy egyetlen valóság van, s ezt az egyetlen valóságot csak az egyetlenként létező (hisz nincs másik!) Index képes olvasói­nak szemléltetni. Spengler ehhez kapcsolódóan többször fogalmaz úgy, hogy az a történész, aki komolyan elhiszi, hogy ő képes (és nyilván csak ő képes) »objektív« történetírásra, az komolytalan és korlátolt, hisz még a saját előítéleteinek szitáján sem képes átlátni. Az Index – s ezt szerkesztői tudják a legjobban – egy nagyon is jól körülhatárolható értelmezési keret és a hozzá kapcsolódó fogalomkészlet kombinációjaként, egy markáns elbeszélési módot alkalmazva, egy történetet mesél el a valóságról. Amihez, hisz demokráciában élünk, abszolút joga van, de azt állítani, hogy ez az egyetlen lehetséges módja a valóság elbeszélésének, az logikailag csak akkor és azért lehetséges, mert az Index valójában nem egy – mint magáról állítani próbálja – »független« médium, hanem egy nagyon is jó definiálható hatalmi struktúra eszköze, az esetek nagy részében tömegpusztító fegyvere.”