„Ahogy azt a baloldali September portál kiemeli, a »Neked ő nem Dimon« tüntetések után vált például az ellenzéki retorika központi elemévé a vagyon egyenlőtlen eloszlásának a problémája, ami alapvető elmozdulást jelentett a szociális kérdésekről történő gondolkodásban. A tüntetéseken megjelenő fiatalság aktívan kritizálta azt a rendszert, amiben egy maroknyi ember birtokolja a vagyon legnagyobb részét, miközben a többségnek semmi se jut. Emellett az ország fő problémái közt emlegették az alacsony nyugdíjakat, a munkanélküliséget és az egzisztenciális bizonytalanságot.
Navalnij sokat tett azért is, hogy az elmúlt nagyjából egy évben nagyobb hangsúly került a helyi politikára, ami nemcsak emberközelibb abban az országban, ahol a főváros és a keleti határ között 10 időzónányi távolság van, hanem sokkal nagyobb esélye is van az ellenzéknek a győzelemre, mint az elnökválasztás vagy a parlamenti választás esetében. Persze Navalnij szerepét túlértékelni sem szabad ebben a kérdésben, hiszen az utóbbi években több nagy hatású helyi mozgalomnak semmi köze sem volt hozzá: gondoljunk csak a jekatyerinburgi tüntetésekre, amik megakadályozták, hogy egy park helyén templom épüljön, vagy a hetek óta tartó habarovszki tüntetésekre.