Kitekintés az Urálon túlra

Tudománytalan agymosás. Szégyen, hogy a Magyar Nemzetben.

"a legtöbb azonosságot"

"a sztyeppei lovasnépek világának a kutatására. (...) Ha ezt nem tesszük meg, akkor hogy várjuk el az általános iskolában tanuló gyermekektől, hogy kialakuljon bennük az egészséges identitástudat és a hazaszeretet? Később már nem fog! Pedig ez Magyarország fennmaradásának egyik záloga, a jelenlegi globális népvándorlások közepette." Tehát azok a nemzedékek, akiknek nem tanították meg azt, hogy a magyarok a szkíták és hunok rokonai, azok nem rendelkeznek hazaszeretettel? Az az illető, aki ezt a szöveget írta, gyerekkorában mit tanult? És miért azt? És kialakult benne a hazaszeretet? Vagy nem alakult ki, csak később? Ha később alakult ki, akkor minek a hatására? És akkor miért állítja azt, hogy ez a későbbiekben nem alakulhat ki, csak gyerekkorban, és gyerekkorban is csak akkor, ha a gyerek megtanulja, hogy a magyarok a pusztai sztyeppe vándorló népeitől származnak? Mert ha ezt nem tudja, akkor nem alakulhat ki benne hazaszeretet. Igazából nehezen értem, miről beszél a jóember, mert egyrészt idáig is mindenki úgy tudta, mint amiről ő ír, mindenki ennek a tudatában nő fel. Másrészt miért pont ez volna az alapja a hazaszeretetnek? Bármi egyéb nem lehet? Például, ha egy gyerek megtanulja a családjáról, hogy ők ilyen meg olyan származásúak, akkor azzal teremtik meg benne a családhoz való ragaszkodást és szeretetet, mert az egyébként nem teremtődne meg és később sem alakulhat ki, annak csakis az lehet a feltétele, hogy a gyerek jól megjegyezze, hogy ők milyen származásúak? Mert ha tudja, akkor az abszolute stabilan beleköti a családszeretetbe, de semmi más nem kötné bele? Tehát azok a gyerekek, akiknek a családja nem ilyen meg olyan származású, azok nem szeretik a családjukat? Vagy ha ilyen származásúak, de ők azt hiszik, hogy olyan származásúak, akkor sem alakulhat ki bennük a család iránti szeretet és ragaszkodás? Szerintem a legfontosabb az, amit egy ember a JELENben tapasztal a környezetétől. Ha a jelen viszonyaival elégedett, ha arra büszke, ha abban jól érzi magát, akkor ragaszkodni fog hozzá, a környezetéhez, a településéhez, a hazájához. Vagy pl szívesen választja a szülei foglalkozását. Minél kevésbé elégedett azzal, amit tapasztal maga körül a JELENBEN, annál inkább igyekszik változtatni a lakóhelyén, akár települést tekintve, akár az országot tekintve. Annál kevésbé fog ragaszkodni hozzá, hiszen a ragaszkodás az ő számára nem nyereség, hanem veszteségélmény. Nem lehet egy ember száját betömni azzal, hogy ötezer éves elődökre legyen büszke, mert ha ez elég volna, akkor a muszlim migráció sem létezne, hiszen az mind olyan országból indul, amik több ezer évvel ezelőtt igen magas kultúrát hoztak létre. És akkor nem lehetne senki büszke amerikai, mert az USA történelme se nem túl hosszú, se nem túl dicsőséges. Mégis azt látjuk, hogy a sok ezer éves civilizációs múlttal rendelkező közel-keletiek tömegesen migrálnak, például az USA-ba, mint az a bejrúti orvosnő, akinek a robbanás idején volt az esküvője. És esze ágában sincs Libanonban lakni. A több ezer éves múlt nem elég a hazaszeretethez, ahhoz alapvetően az kell, hogy egy ember a JELENben érezze jól magát ott, ahol van.

A Kaukázus és az uralon túl nagyon is csak valamilyen IS-IS formában fér össze.