Nemcsak bírál, szid, hanem el is ismer, de ebben sincs köszönet, mert attól élesedik a kritikája.
„És ami nagyon irritálja Csurkát: a »saját hazánkban«. A mai ellenzék erre törekszik. Próbálták ezt már a nyilasok Horthy ellenében, próbálták a kommunisták – Moszkva és mai zabigyerekeik – az idegen elnyomás érdekében, próbálják ma is az ellenzékiek a nemzetközi globalizmus hasznára. Ne essünk túlzásba. A vihogonc EU-s képviselők, Donáth Anna vagy Cseh Katalin nem jutottak el a szellemi »magaslatoknak« erre a tudatos, nemzettel üzérkedő fokozatára sem, de akaratlanul is ezt a célt szolgálják.
Azt elismeri Csurka, hogy az adott időszakban, tehát 1987-ben »reformbejelentésektől és átalakítási tervezetektől hangos a közélet. Ez nagyon helyes. […] Úgy látszik, mintha pezsegne a magyar élet, a programok felszíni versengése mögött azonban egyelőre kevés változik valójában. […] A reform és reformra való őszinte törekvés azonban így is nagy jelentőségű.«
Csurka zsenialitása abban testesedik ki, hogy nemcsak bírál, szid, hanem el is ismer, de ebben sincs köszönet, mert attól élesedik a kritikája. Ezt nem tudja a mai ellenzék, ehhez ostoba. Mert csak simfel, és ettől hiteltelen. Még akkor is rosszhiszeműen hazudik, ha kérdez.”