Talán akadémiai elnökként fogad majd Orbán

„Önt választotta akadémiai elnöknek a közgyűlés szerdán Pléh Csabával szemben. A kormánypárti jelölt nyert az ellenzékivel szemben?

A kormányzattal való kiegyezés szükségességét én nyíltabban fogalmaztam meg, de nem gondolom, hogy ebben nagy véleménykülönbség lenne kettőnk között, és hogy itt kormánypártiság vagy ellenzékiség döntött volna. A konfrontatív politika az Akadémia számára zsákutca, egy nemzeti intézményről van szó, ami nem lehet ellenzékben.

De kormánypárti lehet?

Nem kormánypártiság, hogy a kormány döntéseit megpróbáljuk a társadalom számára optimalizálni. Attól az Akadémiát távol fogom tudni tartani, hogy pártpolitikai kampányokban vegyen részt.

Tehet az Akadémia a kormány felé gesztusokat, miután politikai döntéssel megcsonkították, elvették a kutatóhálózatát?

Ez nem csak gesztus. Az Akadémia nemzeti intézmény, kötelessége az országot szolgálnia. Ha ez a kormányzati döntések befolyásolásán keresztül lehetséges, akkor az Akadémiának ezt küldetése megtenni. De soha nem titkoltam, hogy a kutatóhálózat elvételét nagyon rossznak tartottam.

Nem az Akadémia kezdte.

Ezért egyértelműen a kormányt kell, hogy hibáztassam. Az Akadémiával való kormányzati bánásmód, az, hogy 54 percet kaptunk a sorsunkról döntő törvényjavaslat elbírálására, nem volt méltó az Akadémiához, mint nemzeti intézményhez. A kutatóhálózat elvétele, és az Akadémián születő eredmények eljelentéktelenítése a kormányközeli sajtóban ahhoz vezetett, hogy sok független gondolkodású tudós elvesztette a hitét a kormányzatban.

Nagyon érzékenyen érintette a kutatókat az a sok támadás, ami a kutatóhálózatban született eredményeket kritizálta. Amikor született egy évben bő 3000 cikk ebben a kutatóhálózatban, akkor nem kellett volna kimazsolázni közülük azt az egyet-kettőt, amit könnyű volt kritizálni a laikusoknak. Főleg a genderkutatásokat, kipécézték például egy cikket az LMBTQ terjedéséről a roma populációban, amiből könnyen csinált viccet a sajtó.”