Szomorú, hogy egyetlen baloldali párt sem határolódott el a gyűlölettől vicsorgó híveiktől, és nem mondták azt, hogy eddig és ne tovább.
„Pénteken tragikus körülmények között meghalt Koncz Ferenc fideszes országgyűlési képviselő. Az első szavam a részvételé, és itt is szeretném kifejezni együttérzésemet a családtagok iránt, és kívánok nekik sok erőt a következő időszakra.
A második szavam pedig a teljes döbbenetté és felháborodásé. Koncz Ferenc halálát követően teljes mértékben elfogadhatatlan hozzászólások lepték el a különféle hírportálok felületeit, és közösségi oldalaikat. Sokan örömüket fejezték ki a képviselő halála miatt, míg mások egyből politikai machinációkba kezdtek, hogy vajon, mi lesz most, és milyen hatása lehet majd a későbbi időközi választásnak. Nagyon szomorú, hogy itt tart ma a magyar közélet, és közbeszéd. Szomorú, hogy egyetlen baloldali párt sem határolódott el a gyűlölettől vicsorgó híveiktől, és nem mondták azt, hogy eddig és ne tovább. Hallgatásuk jól mutatja azt a mérhetetlen erkölcsi mélységet amiben ezek a magukat politikusnak nevező alakok vannak.
Jómagam sohasem mernék olyanra vetemedni, hogy az örömömet fejezzem ki akkor, ha egy általam elutasított politikus meghal. Sem a szűkebb, sem a tágabb környezetemben nem emlékszem olyanra, hogy egy-egy általam nem kedvelt politikus halála esetén bárki is örömtüzeket gyújtott volna. Soha nem örülnék annak, ha bármelyik nap olyan hírt kellene olvasnom, hogy akár szocialista, akár DK-s, akár jobbikos, akár momentumos, akár LMP-s, vagy éppen párbeszédes politikus meghalna. Az élet ezer területén nem értek egyet ezekkel a pártokkal, de azoknak a személyeknek, akik ezen pártokban politizálnak, vagy éppen a családtagjaiknak semmilyen tragikus eseményt nem kívánok, és nem is szeretném, ha bármi is történne velük. Szégyen, hogy 2020-ban ott tartunk, hogy egy ember halála kapcsán, aki történetesen országgyűlési képviselő is volt, ilyen szavak elhangzanak, és erről a politikai aréna egyik oldalán lévő tábor mélyen hallgat, és talán cinkosan össze is kacsint radikális híveikkel. Mély undor és hányinger fog el ha ezt látom, és bármennyire azt szeretnék, hogy olyan legyek mint ők, nem adom meg ezt a szívességet, mert bizonyos szint fölött, nem süllyedünk bizonyos szint alá.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
