A régészet, az archeogenetika különböző eredményeket hoz, mennyire lehet ezeket beleépíteni a meglévő, az írott források világába?
Az őstörténet-kutatásban minden eredmény nagyon fontos, mert nagyon szűkös forrásanyag áll a rendelkezésünkre. Kevés információból kell összeraknunk a múlt képét. Számomra, történészként az a kérdés, hogy saját szakterületemen, a történettudományban mennyire használhatóak mondjuk a régészeti vagy a genetikai információk. Lehet-e történeti kérdésekre genetikai adatokkal válaszolni? A nyelvészet példája mindenesetre óvatosságra int.
Szerintem van egy alapvető tévedés az őstörténet-kutatásban, mégpedig különböző dolgok összekeveredése. Szét kellene választani a múlt megismerését általában és a szűkebben vett történelem kutatását. A múltban benne van minden, a történelemtudomány azonban ennek csak egy szeletével foglalkozik, a társadalomban élő emberrel. Azon belül is azzal, hogy mi történt az egyes közösségekkel vagy emberekkel. Ez egy sokkal szűkebb terület, mint a múlt teljessége.
Kevés az írott forrás, és ezért – ahogyan korábban már beszéltünk róla – a 19. században felmerült az az elgondolás, hogy máshonnan szerezzünk be információkat. Jöttek sorra az egyéb tudományok, legújabban például az archeogenetika, amely viharos gyorsasággal fejlődik. Eredményei nagyon sok mindent elmondanak az emberiség múltjáról, biológiai történetéről, de vajon hogyan árulkodnak a társadalomtörténetről? Hiszen számunkra ez volna fontos, elvégre a történettudomány társadalomtudomány. A genetikai minták vagy a régészeti leletek jelek a múltból. A múlt felismert részei. De mit mondanak el arról, hogy mi történt az emberrel? Nem könnyű kérdések ezek, és érdemes volna nagyon körültekintően válaszolni rájuk. A néprajzban például lefolytatták ezt a vitát, a nyelvészetben jóval kevésbé.
Egy régészeti lelet mellé például gyakran többféle történeti modellt tudunk felállítani – de nem biztos, hogy választani is képesek vagyunk ezek közül. A történelem gerincét, a történeteket, a sztorit az írott források adják. Azok tudnak eseményeket elmesélni, a régészeti leletek vagy a genetikai minták nem képesek erre – pont úgy, ahogy korábban a nyelvészeti adatok sem tudtak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezek az információk ne lennének nagyon fontosok vagy felhasználhatóak. Lehetséges például, hogy különböző történelmi modellek közül segítenek majd választani.