Mit mond a Google Trianonról?

A jelen írásban a Google-keresések segítségével arra próbálok választ találni, hogy Trianon emlékezete hogyan csapódott le az internet népében. Az ötletet Seth Stephens-Davidowitz „Mindenki hazudik – Az vagy, amire klikkelsz” című könyvéből merítettem. Ebben a könyvben a Google keresőbe beírt keresőkifejezések, majd a találati listában megjelenő elemekre való kattintásokból azonosítottak néhány meglepő összefüggést. A Google keresőmotorja ugyanis naplózza a keresett kifejezéseket, a keresések időpontját és bizonyos, a kereső földrajzi helyzetére vonatkozó adatokat. 

Az ilyen típusú elemzésekben természetesen sok a bizonytalan elem. Eleve komplex háttér tudás szükséges, hogy egyáltalán azonosítani tudjuk a témánk szempontjából fontos kereső kifejezéseket. De számszakilag sem magától értetődő a helyzet. A leggyakoribb napi keresési kifejezéseken kívül a Google nem abszolút számokat közöl, hanem csak trendeket és arányokat.  
Két okból mégis nagyon hatékony elemző eszköz a Google Trends. Egyrészt nincs szükség arra a meglehetősen komoly apparátusra, amellyel a közvéleménykutatók dolgoznak. Másrészt a közvélemény-kutatóknak sokan nem szívesen vallják be a társadalmi elvárásokkal szembe menő nézeteiket vagy élethelyzetüket. Obama elnökké választása után egyenesen sokan egy posztrasszista, azaz rasszizmus utáni korról beszéltek az Egyesült Államokban. A teljesen anonim Google keresések azonban azt jelezték, hogy továbbra is meglepően stabil a rasszista tartalmak iránti érdeklődés az Egyesült Államokban.   

Egy ünnephez és üzenetéhez, akkor lehet személyesen kötődni, ha az ünnephez tartozik egy vagy több átlátható történet, és ezekben a történetekben vannak szereplők, helyszínek és események. Ez utóbbiak lesznek az ünnep szimbólumai, a történet vagy történetek tartóoszlopai. Az ünnepek sikerének egy másik kulcsa, a közösséghez való tartozás megerősítése – általában egy eseményen való részvétellel (pl. augusztus 20. tűzijáték, csíksomlyói búcsú stb.). 

Az alábbi írásban azokat a Trianonhoz kapcsolódó szereplőket, alkotókat és helyszíneket kerestem, amelyekre legalább az évforduló idején egy szélesebb réteg rákeresett. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megértsük, hogy mi alapján rezonálunk a 100 évvel ezelőtti eseményekre, meg vannak-e a társadalmi előfeltételei az ünnephez való személyes kapcsolódásra, vannak-e Trianon történeteink, amely személyek és helyszínek köré épülnek.  

Trianon-vázlat

Mielőtt rátérnék a kutatás eredményeire összefoglalnám – hangsúlyozottan vázlatosan –, hogy mit nem fájlalunk Trianonban, mit igen, és egyáltalán miért nehéz helyére tenni még ma is a száz évvel ezelőtti eseményeket.  

Nem a történelmi Magyarország végét fájlaljuk Trianonban. Nem az elvesztett területeket. 

Sőt, tovább megyek. Tudunk örülni a szomszédos nemzetek sikereinek is. Így például az önálló Szlovákiának.  

A fájó pont: az elszakított magyarok. 

De még ez sem jelentett volna feltétlenül súlyos traumát, ha Erdély, Vajdaság vagy Felvidék amolyan közép-európai Svájcként működött volna az elmúlt 100 évben. De nem így működött.  A többségi nemzetek változó erővel, de folyamatos szorították a határon túli magyar közösségeket, és ezzel összefüggésben azok folyamatosan gyengültek vagy nemritkán meg is roppantak. A határon túli magyar közösségek száma a természetes fogyást jócskán meghaladó mértékben csökkent. 

Azért is nehéz helyén kezelni Trianont, mert az nem befejezett múlt. Hanem befejezetlen. Most is zajlik. A rendszerváltással sem szűnt meg teljesen a többségi nemzetek szorító ölelése. Enyhébb lett. A magyar etnikum térvesztése pedig még inkább felgyorsult az elmúlt 30 évben a kinyíló világgal.  

A másik zavaró elem Trianon feldolgozásában, hogy nem rendszeridegen erők, nem keleti zsarnokok, hanem szomszédaink és a nyugati nagyhatalmak szabdalták föl Magyarországot. Távolról sem lehetetlen, de mindenképpen kihívás hiteles közép-európai és nyugati identitást formálni ezzel a történelmi tapasztalattal. Tegyük hozzá: egy olyan kihívás, aminek nincs alternatívája. Azon a szűk mezsgyén kell járnunk a jószomszédi viszonyban, ami nem vezet önfeladáshoz.  

Nem könnyíti meg a trianoni trauma feldolgozását, hogy a 100 éves évfordulón, a Nemzeti Összetartozás Napján nem fogtak kezet a politikusok. Elmaradt a közös emlékezés. A pártpolitika maga alá gyűrte ezt a történelmi pillanatot is. A nemzet politikai képviselői szerint nincs nemzeti minimum. Vagy, ha mégis van, Trianon nem tartozik bele. 

És Trianon emléke megosztó. Megosztó, mert a határon túli magyarok mindennapjait 100 éven keresztül átjárta Trianon következményeként a kisebbségi lét. Vagy élesen, vagy csak észrevétlenül, ahogy a levegő betölti a teret. A kádári Magyarországon viszont nemzedékek nőttek föl úgy, hogy alig hallottak az elszakított nemzetrészekről. Szinte áthidalhatatlan szakadék tátong az átlag anyaországi és határon túli magyarok családi tapasztalatai között. 

Végezetül azért is nehéz kapcsolódni Trianonhoz, mert az egy olyan trauma, aminek nincsenek széles körben elfogadott tanúságai. Összeesküvés elméletek és tehetetlenségi modellek uralják a közbeszédet a témában. Létezik, de nem általános a reális önreflexiót is tartalmazó (a monarchia csalóka idillje, nem volt koncepció a nemzetiségi kérdésben, szegényparasztság helyzete stb.) árnyalt és mégis tömör magyarázat a történtekre.

Trianon-képünk

És most térjünk át a lényegre, kutatásunk eredményeire. 

Trianon arca egyértelműen a békeszerződést aláíró delegációt vezető Apponyi Albert, amely megfelel ugyan a történeti hűségnek, de a történeti emlékezet szempontjából mégsem szerencsés. Apponyi személye ugyanis a történet lényegét egyáltalán nem érinti. A személyek közül egyedül Wass Albert író emelkedik ki a keresések alapján, akinek életműve valóban szorosan kapcsolódik Trianonhoz és következményeihez. Az 100. évfordulón a történész Ablonczy Balázs történésszel készült interjú egész jól szerepelt a napi kattintások rangsorában. Magára, Trianonra az évfordulón, de főleg a rákövetkező napon, június 5.-én kifejezetten sokan kerestek rá. A júniusi 5. Trianon keresések havi szinten is kimagasló eredményt hoztak. Sokan voltak kíváncsiak Karácsony Gergely Trianon narratívájára is, ami mindenképpen elgondolkodtató, de a jelenség értelmezésére nem vállalkozom. Csak annyi bizonyos, hogy a nemzeti témák iránti érdeklődés átível a szavazótáborok között.

A Trianon-kép szerkezete Magyarországon

Az alkotások közül ki kell emelni az Ismerős Arcok Nélküled című dalát, amely egyfajta nem hivatalos Trianon himnusszá vált a keresések alapján. Általában is úgy tűnik, a rockzenekaroknak szerepük lehet a történelmi emlékezet megújításában. A Trianon történetet megszemélyesítő szimbolikus helyszínek nem voltak azonosíthatók a keresések alapján.

Röviden: nagyon is érthető a 100. évfordulót meghatározó nyüzsgő csönd. Trianon képünk alappillérei hiányosak. Trianon megélhető történetekre bontása és megszemélyesítése feladata előttünk áll.   

Lépjünk ki most egy kicsit a magyarországi keretekből. A Google Trends egyik előnye, hogy megfelelő nyelvismerettel felvértezve bármelyik országban lehet elemezni a keresési trendeket, anélkül, hogy az adott országba kellene utaznunk. Ez alapján úgy tűnik, hogy a határon túli magyar kisebbségekről közel nulla ismeret van Nyugat-Európában. Másrészt, ha Romániában megvizsgáljuk a Trianon keresések gyakoriságát megyék szerinti bontásban, akkor azt látjuk, hogy az korrelál a megyékben lakó magyarok számával. Így Romániában a legtöbb Trianon keresés Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Szilágy megyében detektálható. Mindez egyfajta visszaigazolása is a módszer létjogosultságának.  

Trianon-keresések Romániában

Lépések   

Trianon kapcsán egyik kiemelt feladatunk az emlékezés és az emlékeztetés. Első lépésben érdemes átgondolni az emlékezeti tér szerkezetét. Véleményem szerint, egy ilyen gondolkodási és cselekvési folyamatban az alábbi 4 elem szerepét érdemes fontolóra venni. 

a.) A magyar történelem, a magyar kultúra, a magyar kisebbségek rövid bemutatása, pár perces kisfilmekben, rajzfilmekben, animációkban. Angolul, magyarul, németül, spanyolul, finnül, törökül. Az ilyen típusú kezdeményezésekben más országok előttünk járnak. Például a finnek és a svédek. A lemaradás azonban könnyen behozható, mert a magyar történelem, a magyar kultúra, a magyar kisebbségek helyzete egy kifejezetten jól „csomagolható” történet. A magyar kultúra és történelem tele van egyedi vonásokkal. Ami érték. Csak a legkézenfekvőbb: a magyar a legnyugatibb sztyeppei örökséggel és a legkeletibb nyugati keresztény hagyományokkal rendelkező nép Európában. Észak és Dél, Kelet és Nyugat metszéspontjában vagyunk.  

b.) Csokorba kell szednünk és megszemélyesíteni, történetekre fűzni a határon túli magyar közösségeket ért traumákat. A felvidéki kitelepítéseket, a vajdasági népirtást, a kárpát-ukrajnai magyarok elhurcolását, és az utolsó európai pogromot, a marosvásárhelyit, ahol kiverték Sütő András szemét. 

c.) A magyar kisebbségi sorsot be kell emelnünk a közép-európai és európai kisebbségi térbe. A szászok nélküli erdélyi szász városok emlékezeti és a területi autonómiák politikai terébe.  

d.) Ütős vizualizációs technikákkal lehet szemléltetni a magyarság folyamatos visszahúzódását a határon túli területeken. Kolozsi Ádám az Indexben már el is kezdte ezt a munkát.