„Az egyik legkényesebb szélsőséges-liberális kezdeményezés a szexuális orientáció szabadságjogainak megfogalmazása. De miért is kellene azt, ami a hálószobában történik és nem bűncselekmény – ahogy a liberális agenda követeli –, szabadságjogként kiterjeszteni a hagyományos család fogalma ellenében? Miféle oka lehet arra bárkinek, hisz a jogok deklarálása nélkül sem éri (érheti!) őket hátrány egy polgárosodott társadalomban, a saját otthonukban? Miért gondolja azt a liberális hegemónia kicsiny, de hangos és harcias csoportja, hogy nem elég az egyén autonómiájának szabadságát megteremteni, majd megélni, hanem túllépve minden közösségi korláton a melegeknek házasodási jogot biztosítani (light-verzió), illetve a gyermekvállalásra (hardcore) is kötelező érvényű nemzetközi emberi jogokat deklarálni?
A melegek jogaiért küzdő mozgalmak komoly sikereket értek el a nemzetközi jog »fejlődésében« az elmúlt két évtizedben. Az Európai Unió Alapjogi Chartáját az akkori tagállamok 2000-ben fogadták el Nizzában, majd 2007-ben a Lisszaboni szerződéssel kiegészítették és általános értékké emelték. Ennek 9. cikkelye kimondja, hogy a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó törvények szerint biztosítani kell.