„Bogdán Laci barátom volt. Gyászolom és nem értem. Nem értem, hogyan jutott erre az iszonyatos döntésre. Hajnalban hívtak, hogy mi történt. Ó édes Istenem! Őszintén nem értem.
Csinált egy élhető falut. Mondjuk ki: egy cigányfalut, ahol tisztességben éltek az emberek. Dolgoztak, tanultak, vigyázzák egymásra. Minta lett. Példa. Sokaknak. Küzdött sokakkal. Saját cigány közösségével, az őt meg nem értőkkel, a legújabb beruházással szemben ügyeskedőkkel. De jól bírta. Ha baj volt, segítséget kért. És legtöbbször tudtunk segíteni. Most mégis elfogyott.
Imádni való kedvese van. Volt. Ani. Ani édesanyja egy fantasztikus cigányéttermet csinál Pécsen. Szeretetre méltó emberek.
Semmit nem értek. Gyászolom Lacit és mérges vagyok. Miért mentél el?! És miért nem vettük észre, hogy ennyire bajban vagy?!
Mit lehet mondani ilyenkor? Meghasad a szívem érted. Párodért. Cserdiért. A magyar cigányokért.
Bocsásson meg nekünk az Úr!”