LEVEGŐT! – A kultúra társadalmi hasznáról

„LEVEGŐT! – A kultúra társadalmi hasznáról
A kultúráról ma úgy szokás beszélni mintha az nem tartozna az ember legalapvetőbb szükségletei közé.
A gazdasághoz, a munka világához, a hétköznapok komolyságához képest a kultúra működése mintha csak a fényűzés egyik formája volna. Vészhelyzet idején legfeljebb néhány szakma sajnálatos bel- és magánügye.
Ez az értelmezés szerintünk téves.
A kultúra szerepe nem másodlagos, nem nélkülözhető és nem magánügy.
A kultúra szerintünk munka, ami nap mint nap a közjót: az egyén és a közösség viszonyát, boldogságát és boldogulását, a közös állapotát és a társadalom mentális egészségét termeli, szolgálja.
Kultúra mindaz, ami az életed részévé válik. Nem ér véget a koncert utolsó akkordjával, a függönnyel a színházban, a záróképpel vagy a könyv utolsó oldalán. Akkor is használod, folytatod, merítesz belőle, magaddal viszed, ha észre sem veszed. Segít kifejezni az örömeidet, csillapítani a feszültséget, könnyebbé tenni a mindennapokat vagy éppen megváltoztatni az életed. Nem csak szórakozás, bár olykor nagyon is az.
Kultúra az, ahonnan mindannyian mintákat kölcsönzünk. A hagyomány elevensége és a még sosemvolt új teremtése. Szavak, érzések, érintések a popszámoktól a költészetig, amik elmondják, kik vagyunk, kik lehetnénk, és hogyan bánunk egymással.
Mindez azon múlik, hogy van-e, működik-e, áramlik-e a kultúra közvetítő közege.
Könnyen kiszámítható, hogy arányait tekintve a legkisebb ráfordítással a kultúra a nemzetgazdaság leghatékonyabb hozzáadott értéket hozza létre folyamatosan. A zene, a művészetek, a szórakoztatóipar csillapító, megtartó, identitásteremtő és felszabadító ereje nemcsak direkt módon növeli a GDP-t, hanem indirekt módon a gazdaság működésének egyik alapvető feltétele is.
Vagyis a kultúra szerintünk olyan, mint a levegő: nem csak mi nem tudunk meglenni nélküle, de erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni – amíg van levegő.
Sokan azok között, akik az életüket tették fel arra, hogy ezt az erőt, a kultúra erejét hivatásukként műveljék, ma a válsághelyzet miatt nem dolgozhatnak. Úgy tűnik, augusztus 15 után sem. Művészek, zenészek és a körülöttük, értük, velük lélegző több tízezer háttérember.
A kultúra folytonosságát megszakítani könnyű, de újraindítani nehéz. Minél tovább tart ez az időszak, annál több szereplő lehetetlenül el.
Azt akarjuk elmondani, hogy mindez Téged is érint.
A kultúra alapelve szerint mindenkié és bárkié.
Vegyünk mély levegőt!”