„A trianoni katasztrófa 100. évfordulója jó alkalmat teremtett arra, hogy a téma a magyar közbeszéd részévé váljon. Ezzel talán azért lehetünk elégedettek, mert a szomszédos Ausztriában a saint-germaini, illetve Németországban a versailles-i békediktátum centenáriumával kapcsolatban erről nem beszélhetünk.
Nemcsak Raffay Ernő, hanem valamivel korábban Fejtő Ferenc vitathatatlan érdeme, hogy kutatásaival ráirányította a figyelmet a szabadkőművesség és a Trianon-problematika fontos elemeire. Magam három fő területet tartok fontosnak elkülöníteni a Trianon és a szabadkőművesség-téma taglalásánál. 1. A hazai szabadkőművesség szerepének vizsgálatát. 2. A nemzetközi szabadkőművesség felelősségének kérdéskörét 3. És külön a Trianonban győztes utódállamok szabadkőműves tendenciáinak feltárását. A vita eddig döntően az első pont körül forgott, bár Szakács Árpád vitaindítója utalt a harmadikra is. Magam azonban úgy vélem, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia, és ezen belül a Magyar Királyság döntően olyan körülmények hatására roppant össze, amelyek elhárítására csekély lehetőség adódott.
Woodrow Wilson amerikai elnök 1918. január 8-án fontos beszédet mondott az amerikai kongresszusban, amely a wilsoni 14 pontként vonult be a történelembe. Bár maga az amerikai elnök nem volt páholytag, pontjai a szabadkőműves Novus ordo seclorum mottó – a kifejezés lehető legszorosabb értelme – szerinti új világrend kereteit foglalták magukba, amelyek a ma embere számára ismerősek lehetnek: a hármas pontban megfogalmazott »gazdasági korlátozások felszámolása, egyenlő kereskedelmi feltételek biztosítása« lényegében a nemzetközi szabadkereskedelem megteremtésének szándékát jelentette. A mi szempontunkból a 10. pont volt a legfontosabb, amely a Monarchia népei számára »az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét« tartalmazta.
A központi hatalmak helyzetének kedvezőtlenebb fordulatával IV. Károly 1918. október elején felajánlotta, hogy a wilsoni pontok elfogadásával kössenek fegyverszünetet, majd békét. Ekkor derült ki a központi hatalmak számára, hogy az amerikai elnök korábbi kiáltványa blöff volt – közel két hét hallgatás után érkezett az a válasz az antant részéről, hogy a pontok már nem, illetve nem úgy érvényesek, ahogy eredetileg majd egy évvel korábban meghirdették őket. Wilson pontjainak így döntő szerepük volt a történelmi Magyarország összeomlásában: először is az ominózus 10. pont hajszolta bele IV. Károlyt azon manifesztumának kiadásába, amely föderalizálta a birodalom osztrák felét, amely ily módon megbontotta a Deák Ferenc által kidolgozott kiegyezés rendszerét. Ma már tisztán látjuk, hogy IV. Károly tévedett: sokkal jobban tette volna, ha ekkor nem csinál semmit.”