A zavargások természetrajzáról

„Mi, a jogállam és demokrácia rendíthetetlen fekete, fehér és sárga hívei nem fizetünk hamis pénzzel. Ha tévedésből netán mégis így történne, nem esünk neki az eladónak, aki ezt szóvá teszi, s a rendőröknek sem, akik a vitás kérdés tisztázására kiérkeznek. Mi, a jogállam és demokrácia rendíthetetlen, bármiféle bőrszínű hívei nem vezetünk tökrészegen autót, de ha netán mégis, nem tépjük ki az ezt rosszalló rendőr kezéből a fegyverét, s nem fogjuk rá. Mi, a jogállam és demokrácia rendíthetetlen hívei, ha a rendőr int az út szélén, indexelünk, lassítunk és megállunk. Ha szabálysértésen csípnek, előfordul a legjobb családokban is, tán fogcsikorgatva bár, de vállaljuk a következményeket.

Mi, a jogállam és demokrácia rendíthetetlen hívei a rendőrségre úgy tekintünk, mint amely testület érvényt szerez a jogállam és demokrácia törvényeinek és rendjének, amely megvéd a tolvajoktól és fegyveres rablóktól, a tökrészegen autózóktól és a garázda csőcseléktől. Mi, a jogállam és demokrácia rendíthetetlen hívei az emberi életet sérthetetlennek tartjuk, a bűnözőkét is. Az erőszak jogával netán visszaélő rendőrök felelősségre vonását az igazságszolgáltatástól várjuk és meg is követeljük. Mi, a jogállam és demokrácia rendíthetetlen hívei a rendőrség ellen akkor tüntetünk, ha azt egy nem demokrata kormány a jogállammal ellentétes módon saját népe ellen használja, például gumilövedékekkel vakítva meg békés tüntetőket, avagy ha tétlenül nézi, hogy leitatott, soviniszta pópáktól felhergelt hordák ostromolják meg legitim magyar képviseletek székházát.

Ám még ha kénytelenek vagyunk is tiltakozó szavunkat felemelni az erőszak monopóliumának jogállamellenes használata ellen, azt a jogállam és demokrácia normái szerint tesszük. Egyik kezünkben könyvvel, a másikban égő gyertyával, példának okáért. Semmiképpen sem viszünk magunkkal Molotov-koktélt, nem tépjük fel az utcaköveket, nem gyújtunk fel épületeket, nem döntünk le szobrokat, nem fosztunk ki üzleteket, nem szállunk bele lendületből, páros lábbal a rendőrautókba, nem törjük be az ablakaikat, nem dobáljuk meg utcakövekkel a rendőröket, nem gyújtjuk fel vétlen állampolgárok autóit.

Nem lövöldözünk a rendőröktől rabolt fegyverekkel (mint az anderlechti »ifjak«), nem gyújtogatunk matracokat, nem törünk be ablakokat (mint a római Torre Maura-i migránsközpont egyes lakói), nem rontunk a házi karantén betartását ellenőrző rendőrökre, mint némely arges-i cigányok, családjaink a nézeteltéréseiket nem szamurájkardokkal, viperával, vascsövekkel vagy csempevágó késsel próbálják rendezni. Ha ilyesmi történik, mégpedig visszatérő jelleggel, jól azonosítható földrajzi körzetekben és szociológiai környezetben, azt súlyosan aggályosnak tekintjük az európai értékek, úgymint tolerancia, jogállamiság, az élet- és vagyonbiztonság, a gyermekek egészséges fejlődése, a lakóhely szabad megválasztása és általában a demokratikus berendezkedés szempontjából.”