A holokauszt gyarmati emlékezete

2020. július 30. 07:34

Ez az etnicizált nemzetállamiság pedig nagyon is élő hagyomány.

2020. július 30. 07:34
Merker Iván
Mérce

„Manapság mintha minden egyes ország potenciális mini-gyarmatbirodalom lenne, amely a valaha volt világbirodalmak faji hierarchiáját tükrözve saját berkein belül alkalmazza az államalkotó gyarmatosítók és a nem-államalkotó gyarmatosítottak különbségtételét. Utóbbiak pedig, ne legyenek kétségeink, szimbolikus idegenek maradnak, sosem lehetnek teljes jogú állampolgárok, sosem lesznek elismerve mint az állam részei, mint olyanok, akik valóban az adott országhoz tartoznak.

A soá emlékezete pedig mindaddig posztkoloniális marad, ameddig az nem haladja meg az etno-nemzetállamok fogalmi kereteit. Ebből a szempontból különösen érdekesek az amúgy cionizmus-párti Arendt Izrael létrejöttéről szóló megjegyzései: »a zsidó probléma megoldása is a menekültek egy újabb kategóriáját hozta létre, az arabokét, hét-nyolcszázezerre növelve az államukat és jogaikat vesztett emberek számát.« Amíg Izrael államra, amely maga is etno-nemzetállam, mint a soá »feloldására« tekintünk, addig nem tudjuk meghaladni az állampolgárság etnonacionalista fogalmát.

Közelebbi példával élve, ha a huszadik század tragédiáira épp a független és magyar (igaz, liberális és mint ilyen, relatíve plurális) nemzetállam 1989-es létrejötte hozza el a feloldást, akkor nem néztünk érdemben szembe közelmúltbeli tragédiáinkkal. A nemzetállami paradigma meghaladásához eközben megfelelő kiindulópont a soá áldozatainak középpontba helyezése, hiszen ők azt időben megelőzve menekültek vagy kisebbségiek, a »szentháromságból« kivetett jogfosztottak is voltak.

Ez párhuzamba helyezhető azokkal a nyugati emlékezetpolitikai kísérletekkel, amelyek a nyugati országok gyarmati örökségét próbálják maguk mögött tudni, szintén a volt gyarmati népek középpontba helyezésével. Ugyanakkor ha a gyarmati korszak »feloldásaként« mondjuk a függetlenné vált Indiára tekintenek, amely épp nagyban ügyködik a muszlimok állampolgári egyenlőségének felszámolásán, az nem igazán vezet sehova. Tekintsünk tehát szimpátiával, de ne kritikátlan szimpátiával a nyugati poszt- és dekolonialista emlékezetpolitikai diskurzusokra. Lenne mit tanulnunk belőlük.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 37 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
EMM195
2020. július 31. 08:23
Istenem, ezt a fajtatiszta példányt...
nempolitizálok
2020. július 30. 17:26
A kommuniszmus áldozatai szerintem aktuálisabbak. Bármilyen kínos is. Holokauszt lassan 100 éve volt, történelem. Akiket felelősségre lehetne vonni, rég halottak.
mustarharmas
2020. július 30. 16:22
Ugyanaz a szociológiai háttér, ugyanaz a megábaforduló okoskodás, ugyanaz a hajánál fogva előrángatott érveléstechnika, mint a századfordulós gallileisek, Szabó Ervin és tsa-i.
Shlomo Morel, egy igaz ember
2020. július 30. 14:34
Legyünk őszinték, mi zsidók mindig is etnocentrikusak voltunk és leszünk. (Még a nácik is sokkal kevésbé voltak azok.) Ez a csoportstratégiánk, mely a Föld legsikeresebb stratégiája - noha időközönként a gazdanépek erőteljes ellenállásába ütközik, ami jelentős reakcióval, zsidó áldozatokkal jár. Míg mi másokat irtottunk a római korszak előtt, mások is minket. Aztán a római korban is, a végén még Izraelből is elűztek minket. Legutóbb a kommunista és nemzetellenes kísérleteinket fogadták vegyes reakciók egész Németország részéről. De most sem álltunk le, liberalizmusssal, kultúrmarxista fehérellenességgel, demográfiai eszközökkel támadunk. Vannak tehát áldozatok, de csak egyre erősebbek, rezisztensebbek leszünk. Végülis egy organizmusként fogható fel a zsidó nép erős csoportstratégiája miatt. egy belső ember, Slomó
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!