A „Nyugat mint ábránd” valójában nagyon régóta – talán a 18. század vége óta – van jelen a magyar politikai gondolkodásban.
„– A kilencvenes évek kiábrándulása óta erősebb és egyre felkavaróbb az a képzet a magyar emberekben, hogy a Nyugat valójában nem a barátunk (a keleti világról már korán megtanultuk ezt). Magyarország mindkét globális erőtér számára kihelyezett előőrs, határállam, amelyet birtokolni kell. Hogyan valósítható meg ennek ellenére a nemzeti szuverenitás a jövőben?
– Magyarország egy kis ország. Ebből következően nagyhatalmi erőtérben kell mozognunk, nagyhatalmi galaxisok vonzásában. A birodalom-nemzetállam ellentét természetesen adott, de attól még egy nagyon fájó tapasztalat, hogy
Magyarország a Nyugat része, miközben a Nyugat körülbelül 1918 óta egzotikumként tekint Közép-Európára.
Lesajnálóan, kioktatóan. Ami a naivitást illeti, azzal kell szembenézni, hogy a nagyhatalmi logika mindig csak a saját szempontjából tekint a kisállamokra, tehát nem akar »jót« vagy rosszat«, hanem az érdekeit – pontosabban egyes lobbicsoportok érdekeit – akarja érvényesíteni. Természetesen az egyik nagyhatalmi érdekérvényesítés néha jobb életkörülményeket biztosít az adott kis nemzetállam számára, mint a másik, de ennek mindig megvan az ára. Az egyetlen ellenszer a nemzeti érdek érvényre juttatása.
– Bizonyos esetekben felmerül az a cinikus gondolat, hogy a Nyugat csak annyi lehet a közép-európai államok számra, amit Németország átszűr magán. Mit gondol erről?
– Norman Stone, a tavaly elhunyt nagy brit történész fejtette ki nekem, hogy Magyarország a »Germanic World« része. Ez nagyjából így volt a Habsburg befolyástól kezdve, a 19-20. században meg különösen is. A kommunista diktatúra sem változtatott ezen. Ha a gazdasági kapcsolatokat nézzük, akkor már az 1960-as évek elejétől meglódul a magyar–nyugatnémet kereskedelmi forgalom, benne olyanokkal, mint Kurt Becher, a budapesti zsidóság egyik deportálója, aki ebben az időszakban a Monimpex magyar agrárkereskedő cég egyik partnere.
De az is jellemző, hogy a marxizmus újrafésülését elvégző Lukács-óvoda is egy klasszikus német műveltségű óbolsevik gondolkodótól, Lukács Györgytől indult, aki eredetileg a tradicionalista Rudolf Kassner író epigonja akart lenni, majd váltott a kommunizmusra.
– És megint egy német. Meglepő. De tegyük hozzá, hogy nem csupán szellemi értelemben, hanem a populáris, fogyasztói kultúrában is eluralkodott a németség a régiónkban.
– Amikor gyerekként a 80-as években autóskártyáztunk, akkor a német autók ütöttek mindent. A felnőttek meg azt hitték, hogy a Die Schwarzwaldklinik (A Klinika) a német valóság. De manapság a virtuális világ amerikai kulturális produktumokkal van tele, nálunk is és talán a németeknél is. Derrick és Matula nyomozó eltűnt. Marad a Pókember. Ettől függetlenül a német gondolkodás máig meghatározó idehaza, de azt hiszem, a többi közép-európai államban is. Ez természetes is, sajnos a társadalmi gravitáció jelensége nagyon is létezik.
– A »Nyugat mint ábránd« nem a kilencvenes évekből megmaradt liberális-posztkommunista gyarmatosítás (egyszerre) intellektuális és zsigeri maradéka?
– A »Nyugat mint ábránd« valójában nagyon régóta – talán a 18. század vége óta – van jelen a magyar politikai gondolkodásban. Ekkor merült fel először, hogy vigyázó szemünket Párizsra vessük. De például Széchenyi még a nemzeti érdekérvényesítésből indult ki, ahhoz keresett mintákat és kifejezésmódot az angol modell egyes elemeinek átvételével. A nemzeti felemelkedés és a nyugati minták összekapcsolása azután elkezdett szétválni, és valamikor csak a 19. század végétől kezdett el ez kísértéssé válni és utópisztikus formákat ölteni. Ekkor érdekes módon a hazai Mucsával, az Ady és mások által pocskondiázott »magyar Ugarral« szemben nem Németország, hanem Párizs volt a nagybetűs Nyugat. Akkoriban már Párizs egy, a felvilágosodásban gyökerező ellenkultúrát képviselt, amiről azt gondoljuk, hogy a hagyományos Európával néha még szimbiózisban is tudott élni. Ez részben így volt, részben nem. Az előbbire példa talán Anglia, az utóbbira példa a szekuláris-szabadkőműves Franciaország küzdelme a monarchista-katolikus Franciaországgal. Utána jött a csőd, a totális államok hőskora, a világégés, a vészkorszak. Ez is a nyugati ellenkultúra terméke volt a hagyományos Európával szemben. A második világháborút követő újjászületés keresztény alapokon ment végbe, de ez szépen erodálódott, és a rendszerváltás idején sokan nem tudták, hogy az a Nyugat, amihez vissza akarunk térni, már nem igazán létezik.
A kereszténydemokrácia világát felváltotta a balliberális, kilúgozott Európa. Tulajdonképpen ma Közép-Európa »Nyugatabb«, mint Nyugat-Európa, de sajnos, talán csak egy generációnyi a lemaradásunk.
Manapság nagyon sok »bezzegezést« hallhatunk, például Szlovákia vagy Románia irányába, de ezeket nem kell komolyan venni. A magyar ember számára anyagi értelemben még mindig Ausztria a referencia. Emlékezzünk, micsoda botrány volt a Lázár János-féle bécsi videóból. Utána most meg a kurd–török–antifa összecsapásokból kiderült, hogy a harmadik világ házhoz jön, és nem viselkedik illedelmesen.”
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A miniszterelnök ismertette a jövő évi költségvetést, megjegyezte, fantasztikus éve lesz Magyarországnak. Összefoglalónk!
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
„Eltűnt a hang!” – mondták neki, hozzátéve, hogy mennyire sajnálják, mert így sajnos nem lehet leadni. Ám ekkor még nem tudták, hogy Ábrahám is rögzítette az elhangzottakat.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Az orosz katonák új robbanószerkezeteket fedeztek fel a kurszki régióban, melyeket szerintük az ukránok szórtak szét. Az apró robbanószer az oroszok szerint még az olyan brutális eszköznél is rosszabb, mint a hírhedt PFM-1-es.
