Morálisan a trianoni szerződés nem volt megindokolható

„Indokolható volt a trianoni békeszerződés?

Kétféle érvrendszer létezik: az egyik szerint morálisan jogos volt, mert elnyomtuk a nemzetiségeket, a másik szerint talán nem volt morálisan jogos, de hát elvesztettük a háborút, tehát hatalmi szempontból racionális volt.

Bár a nemzetiségekkel szembeni bűnök tények, nem indokolják az aránytalan büntetést. Főleg úgy nem, hogy az antant hatalmak ekkor maguk is óriási területeket tartottak megszállás alatt, például Indiát és Afrika nagy részét. De elnyomtak európai nemzeteket is, mint például Írország, illetve sajátos módon csatoltak más nemzetállamokhoz nem magyar kisebbségek területeit is. Az antant által meghúzott határok mindenütt konfliktusokat gerjesztettek, és sehol sem voltak másra tekintettel, mint a legszűkebben értelmezett saját érdekekre. Az új határokon kívül, kisebbséggé vált magyarsággal pedig nem bántak éppen kesztyűs kézzel a hatalom új birtokosai.

Morálisan tehát a trianoni szerződés nem volt megindokolható. Hiszen, ha az antant a wilsoni elvek alapján akart cselekedni, akkor kezdhette volna Írország függetlenségének megadásával, India, Afrika felszabadításával. Nem kellett magyarlakta területeket más országokhoz csatolni a nemzeti önrendelkezés teljes figyelmen kívül hagyásával.

No, de a győztes azt csinál, amit akar, vetik fel a trianoni szerződés barátai. Természetesen nem volt korrekt az antant, de ki korrekt? Nem kellett volna a vesztes oldalra állni. Vae victis!”