„Már persze azon kívül, hogy mindent gyűlölnek, ami a jobboldalhoz kapcsolódik. A baloldali kormányok sosem akartak igazán kommunikálni az emberekkel, ugyanis pontosan tudták, hogy az nem vezetne jóra. A »Három hónap múlva csődbe visszük az országot, és azt szeretnénk megtudni öntől, hogy kitől vegyük el azt a pénzt, amit a nyugati bankoknak adunk, hogy továbbra is hatalmon maradhassunk és ők tovább fosztogathassák a magyar középosztályt?« – típusú kérdések elkedvetlenítenék a baloldali szavazókat, a jobboldaliakat meg egyenesen bosszantanák.
Abban persze teljesen igaza van a liberálisoknak, hogy a Nemzeti Konzultáció kérdései evidenciákat erősítettnek meg a választókkal. Csak azt felejtik el, hogy ők meg kormányzásuk idején folyamatosan ezekkel az evidenciákkal szemben cselekedtek, és most is azt ígérik minden megnyilvánulásukban, hogy ha véletlenül hatalomra kerülnek, akkor újra ezt fogják tenni.
Cseppet sem kedves ellenzékünk most is éppen azt ígéri nekünk, amit bő száz éve mindig, a határon túli magyarok magára hagyását, a meghunyászkodást mindenki előtt, aki elég nagy bunkónak látszik, legyen az oláh vagy elmebeteg, terrorista vagy kommunista. És persze minden külföldi, legyen az ideológia vagy nyers gazdasági érdek, feltétel nélküli kiszolgálását. Legújabban meg természetesen az Amerikában éppen zajló anarcholiberális forradalom importját ígérgetik, csak azt nem lengették még be, hogy nekünk majd kinek a lábát kell bűnbánóan csókolgatni.”