Értelmes-e a mai kor erkölcsi és politikai normáit számonkérni sok száz éve született személyeken?
„Az igazságharcos aktivistáknak túl bonyolult egyenlet, hogy a nyugati civilizációnak számtalan bűne és erénye, szélsőségesen fényes és sötét oldala van – egyszerre reprezentálja Hitler, Sztálin, II. Lipót, valamint Michelangelo, Abraham Lincoln és Teréz anya. Bűne a rabszolgatartás, mint minden egyéb civilizációnak – ugyanakkor erénye a rabszolgatartás felszámolása, mint egyetlen egyéb civilizációnak sem. Winston Churchill sem azért hős, mert lealacsonyító megjegyzéseket tett az indiaiakra, hanem mert legyőzte Adolf Hitlert. Persze ha a jövőben kizárólag Jézus szobrait fogják megtűrni az Egyesült Államok közterein, azt is készséggel tudomásul veszem majd – bár nem fogok csodálkozni, hogy minden utcasarkon egy fehér férfit kell majd néznem bronzból kiöntve. Ha az amerikai progresszívok az igazán etikus rendezést választják, visszaadnak mindent az őslakosoknak, és visszatelepülnek Európába.
Ami viszont elfogadhatatlan, hogy Európa az amerikai társadalmi konfliktusok hatására eldobja a maga közéletét. Az Egyesült Államokban újraszerveződő Uniót és Konföderációt multinacionális nagyvállalatok és a leggazdagabb médiaszemélyiségek vezetik. Európára erőszakolják a kultúrharcukat, közös felelősséget akarnak generálni egy olyan kor bűnei iránt, amelyekről a ma emberének már nincsenek emlékei, és amelyeknek már nincsenek élő képviselői. Senki nem akarja visszaállítani a rabszolgatartást, hacsak nem a gyermekmunkásokkal dolgoztató Nike, vagy a felhasználóinak élete feletti totális kontrollra törekvő Mark Zuckerberg. Senki nem akar jogfosztást – sőt nemzedékről nemzedékre egyre csekélyebb mértékű a társadalmi előítélet.
Köszönjük, de nekünk, európaiaknak van saját történelmünk, van saját traumánk, és bőven van mivel szembenéznünk. Bocs, de mi nem tartottunk rabszolgaként sem feketéket, sem más bőrszínű népeket, úgyhogy kéretik nem traktálni minket azzal, hogy a fekete élet igenis számít. Nekünk ennél iszonyatosabb bűneink és szenvedéstörténeteink vannak: nekünk haláltáboraink, gulágjaink, vérszomjas diktatúráink és időről időre táborokba gyűjtött kisebbségeink vannak. Szabadjon jeleznünk, hogy nekünk ezzel van dolgunk. És nekünk az áll össze a történelmünkből, hogy ne hagyjuk Európában is szárba szökni azokat a szélsőségeket, amelyek erre a médiahisztériára felkapaszkodnak. Ismerjük a forradalmi utópiákat, ismerjük a világjobbító ideológiákat, ismerjük azt az eszmevilágot, amely szerint az indogermán fehér többséget kell megvédeni a parazita kisebbségtől, és ismerjük azt az eszmevilágot is, amely szerint az elnyomott rabszolgahadat kell megszabadítani a láncaitól. Egyik út végén sem vétettük el észrevenni a meszesgödröket. Szabadjon Európának harmadik alkalommal elkerülni ezt az utat!”