„Az igazságharcos aktivistáknak túl bonyolult egyenlet, hogy a nyugati civilizációnak számtalan bűne és erénye, szélsőségesen fényes és sötét oldala van – egyszerre reprezentálja Hitler, Sztálin, II. Lipót, valamint Michelangelo, Abraham Lincoln és Teréz anya. Bűne a rabszolgatartás, mint minden egyéb civilizációnak – ugyanakkor erénye a rabszolgatartás felszámolása, mint egyetlen egyéb civilizációnak sem. Winston Churchill sem azért hős, mert lealacsonyító megjegyzéseket tett az indiaiakra, hanem mert legyőzte Adolf Hitlert. Persze ha a jövőben kizárólag Jézus szobrait fogják megtűrni az Egyesült Államok közterein, azt is készséggel tudomásul veszem majd – bár nem fogok csodálkozni, hogy minden utcasarkon egy fehér férfit kell majd néznem bronzból kiöntve. Ha az amerikai progresszívok az igazán etikus rendezést választják, visszaadnak mindent az őslakosoknak, és visszatelepülnek Európába.
Ami viszont elfogadhatatlan, hogy Európa az amerikai társadalmi konfliktusok hatására eldobja a maga közéletét. Az Egyesült Államokban újraszerveződő Uniót és Konföderációt multinacionális nagyvállalatok és a leggazdagabb médiaszemélyiségek vezetik. Európára erőszakolják a kultúrharcukat, közös felelősséget akarnak generálni egy olyan kor bűnei iránt, amelyekről a ma emberének már nincsenek emlékei, és amelyeknek már nincsenek élő képviselői. Senki nem akarja visszaállítani a rabszolgatartást, hacsak nem a gyermekmunkásokkal dolgoztató Nike, vagy a felhasználóinak élete feletti totális kontrollra törekvő Mark Zuckerberg. Senki nem akar jogfosztást – sőt nemzedékről nemzedékre egyre csekélyebb mértékű a társadalmi előítélet.