A heroizáló alkotások nem alkalmasak a történelmi szereplők többdimenziós bemutatására.
„Én a legkevésbé sem vagyok a bengáli éhínség szakavatott kutatója, így a legkevésbé sem tudom megállapítani, hogy mekkora lehetett Churchill személyes felelőssége a katasztrófában. A kérdés azonban ennél érdekesebb: tényleg az szolgálja a brit történelmi emlékezetet, hogy Churchill több, mint fél évszázados, szégyenteljes epizódokkal tarkított politikai pályafutását leegyszerűsítjük egy szoborba, amelyen Churchill harcias arckifejezéssel néz? Biztos, hogy ez a megfelelő módja a történelmünk megértésének? Szerintem az a múlt elhallgatása, ha Churchillben csak a második világháború hős miniszterelnökét látjuk, és elfelejtjük a rasszista politikust, aki a Brit Birodalom számtalan gaztettében volt érintett, elfelejtjük a sztrájkolók ellen katonákat bevető belügyminisztert, vagy a gallipoli kudarc felelősét. A történelmi szereplők nem kartonbábok, hanem emberek, ideje volna így is tekinteni rájuk.
Ezek a heroizáló alkotások nem hagynak teret a történelmi szereplők többdimenziós bemutatására. Ez, szerintem, önmagában is probléma, de különösen az, ha a nevezett közszereplő rasszizmusát mossák el vele. A rasszizmus nem pusztán egy mára már félig-meddig meghaladott előítélethalmaz, hanem a történelmünk egy meghatározó tendenciája, amely milliók (milliárdok) szenvedését, elnyomását, halálát hozta el.
Az európai kultúra elmúlt nagyjából négy-ötszáz éve, minden elképesztő kulturális teljesítménye mellett, alapvetően a nem-európaiak (és persze bizonyos európaiak) elnyomásán alapszik.
Nincs Amerika felfedezése az amerikai őslakosok kiirtása nélkül, nincs reformáció Luther antiszemitizmusa nélkül, és, legalábbis Charles Mills értelmezése szerint, nincs liberalizmus annak implicit faji kirekesztése nélkül.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a nyugati kultúrát gyökerestül el kellene tüntetni (mintha ilyenre lenne lehetőség…), de a történelmünket nem lehet megnyugtató hazugságok mentén értelmezni. A rasszizmus vagy az antiszemitizmus ugyanannyira a nyugati kulturális örökség része, mint a felvilágosodás vagy a liberális demokrácia intézményrendszere. Ez van, ezt dobta a sors, ezzel kellene valamit kezdeni. Itt az ideje, hogy az európai emlékezetpolitika is szembenézzen vele.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Tuba Gábor az a „független” nyírbogáti képviselő, aki igencsak aktív szerepet vállalt A szavazat ára című „dokumentumfilm” elkészítésében is.
London már szervezi a nagy nemzetközi egyeztetést.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Kemény, határozott vélemény.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
A bejárás során a miniszterelnök megtekintett egy kutyafuttatót, az állatok elszállásolására alkalmas bokszokat, majd egy kutya sétáltatásában is részt vett.
