A „politikai korrektség” szinte egyeduralkodó erkölcsi abszolútummá vált, nem kímélve sem embert sem Istent.
„– Az Európai Unió stagnál, lélekszáma fogy, a tagállamok közötti viták újra és újra kitapinthatók. Új, kétes liberális ideológiák jelennek meg. Európa bajai sokfélék, de miből eredeztethetőek?
– A bajok meglehetősen régről erednek, de szembeötlővé igazán csak az elmúlt évtizedekben váltak. Látnunk kell ugyanis, hogy nyugaton már nagyon hosszú ideje zajlik a modern Európa egyik legfontosabb politikai hagyományának, a kereszténydemokráciának a kiüresedése, miközben ezzel párhuzamosan a Szovjetunió szétesésével megszűnő kommunista fenyegetés hiányában – a liberális elit támogatásának köszönhetően – a radikális baloldali ideológiák egyre inkább szalonképessé válnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kommunizmus áldozatai emlékalapítvány hangulatvizsgálati jelentése, mely szerint a 2000-es években felnőtt amerikai fiatalok körében a szocializmus a legnépszerűbb társadalmi berendezkedést. A megkérdezettek 7 százaléka pedig ennél is tovább menve, kijelentette, hogy legszívesebben egy kommunista társadalomban élne. Ennek fényében már Bernie Sanders, a Demokrata Párt egyik elnökjelölt aspiránsának a kommunista rendszereket dicsőítő megnyilvánulásai sem tekinthetőek annyira meglepőnek.
– Az elmúlt hetekben tapasztalható black lives matter-mozgalom is ebből eredeztethető?
– Igen, az elmúlt években szinte napról napra felbukkanó, az utóbbi hónapokban igazán látványosan felerősödő és pusztító multikulti és antirasszista mozgalmak valójában ennek az eszmének a szülöttei. Kollektív, osztályharcos szemléletű mozgalmak, melyek célja már nemcsak a jelen és a jövő megváltoztatása, hanem a múlt végleges eltörlése is. Ezen mozgalmak legalább ugyanennyire veszélyes velejárója a kollektív bűntudatkeltés, a többségi társadalom állandó hibáztatása, miszerint a nyugati világ rosszul bánik a kisebbségekkel, a nőkkel és más jól vagy kevésbé jól körbehatárolható társadalmi csoportokkal.Ez a mindeddig verbális, de most már fizikai értelemben vett agresszió folyamatos védekezésre kényszeríti a társadalmak konzervatív és nem mellesleg már a hagyományos liberális rétegeit is. A defenzíva pedig értékfeladással jár, miként azt a Winston Churchill szobrát ért támadásokra adott reakciók is jelzik.
– Az európai politikai elit, a döntéshozók hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe?
– Azért is juthattunk el idáig, mert az ún. »politikai korrektség«, mely nemcsak új tabukat felállítva gátolja a vitát, hanem egyúttal igyekszik kitörölni a hagyományos keresztény értékeket is – aláásta a nyugati társadalmi berendezkedéseket és sokan még ha gondolják is, de kimondani már nem merik az igazságot. A »politikai korrektség« szinte egyeduralkodó erkölcsi abszolútummá vált, nem kímélve sem embert sem Istent. Alister McGrath északír teológus fogalmazta meg, hogy amint eltűnik Isten ideája a társadalom valami mást, egy másik fogalmat emel transzcendens szintre, azért, hogy morális és spirituális felsőbbrendűségét biztosítsa. Ma éppen ennek a kísérletnek a szörnyű eredményeit láthatjuk az Európai Unió néhány tagállamában is.”