– Igen, az elmúlt években szinte napról napra felbukkanó, az utóbbi hónapokban igazán látványosan felerősödő és pusztító multikulti és antirasszista mozgalmak valójában ennek az eszmének a szülöttei. Kollektív, osztályharcos szemléletű mozgalmak, melyek célja már nemcsak a jelen és a jövő megváltoztatása, hanem a múlt végleges eltörlése is. Ezen mozgalmak legalább ugyanennyire veszélyes velejárója a kollektív bűntudatkeltés, a többségi társadalom állandó hibáztatása, miszerint a nyugati világ rosszul bánik a kisebbségekkel, a nőkkel és más jól vagy kevésbé jól körbehatárolható társadalmi csoportokkal.Ez a mindeddig verbális, de most már fizikai értelemben vett agresszió folyamatos védekezésre kényszeríti a társadalmak konzervatív és nem mellesleg már a hagyományos liberális rétegeit is. A defenzíva pedig értékfeladással jár, miként azt a Winston Churchill szobrát ért támadásokra adott reakciók is jelzik.
– Az európai politikai elit, a döntéshozók hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe?
– Azért is juthattunk el idáig, mert az ún. »politikai korrektség«, mely nemcsak új tabukat felállítva gátolja a vitát, hanem egyúttal igyekszik kitörölni a hagyományos keresztény értékeket is – aláásta a nyugati társadalmi berendezkedéseket és sokan még ha gondolják is, de kimondani már nem merik az igazságot. A »politikai korrektség« szinte egyeduralkodó erkölcsi abszolútummá vált, nem kímélve sem embert sem Istent. Alister McGrath északír teológus fogalmazta meg, hogy amint eltűnik Isten ideája a társadalom valami mást, egy másik fogalmat emel transzcendens szintre, azért, hogy morális és spirituális felsőbbrendűségét biztosítsa. Ma éppen ennek a kísérletnek a szörnyű eredményeit láthatjuk az Európai Unió néhány tagállamában is.”