Szulejmán is ott volt a trianoni kivégzési kísérletnél

Mohács sem a csatavesztéssel kezdődött, hanem a Fuggerek és Szerencsés Imre gazdasági atomcsapásával. Az ország, ami azelőtt egy fekete sereget tudott fenntartani, önellátó volt ételben és szinte mindenben, ekkorra éhezett és nem volt pénz zsoldra sem.

Trianonhoz: azt a kérdést csak kevesen teszik fel, hogy miből háborúzott 1914-18 között Európa két legszegényebb országa Szerbia és a Román Királyság (Montengrót nem számítva)? Hát államkölcsönből! És ki adta nekik a kölcsönt? Angol és Francia bankárok akik már jól ismerték az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésére irányuló háttérhatalmi tervet már a 19. század nyolcvanas éveitől. A kölcsön visszafizetésére a garanciát pedig az elcsatolt területek fejlett iparának, mezőgazdaságának a jövedelmeiből látták biztosítottnak. Nem is fejlődtek ezek a területek a mai napig sem, mert mi lenne Erdély és a Partium nélkül Romániából? A két háború sújtotta Szerbiából a Vajdaság nélkül? A tragédiát még fokozta, hogy az elcsatolt területek egy merőben más valássi, intézményi és civilizációs körhöz kerültek. Azt kívánom a ttrianoni döntők útódainak, hogy az USA-t illetően: kerüljön vissza Mexikóhoz Texas, Új-Mexikó, Kolorádó, Nevada, Kalifornia. A franciákat osszák fel Olaszország, Belgium és Németország között (Elzász-Lotharingia). Az angolokról váljon le Wales, Skócia, Írország. Rhadt kalmár népség.

Az előzőhöz még: Nagyon kevesen tudták megfutamítani a mongolokat. Mi legyőztük őket, majd visszafoglaltuk Nyugat-Magyarországot az osztrákoktól. A mongol történelemírók történelmük legnagyobb kudarcaként értékelik az ő szempontjukból kudarcba fulladt magyarországi hadjáratukat. Aztán jött a hármszázéves hungarocídium, népirtás a törökök részéről, majd az újrabenépesítésnél a szlávok és germánok favorizálása a Habsburgok által, végül végső csapásként a galíciaiak beözönlése.

A cikk végre rávilágít arra, hogy a történelmi folyamatokat nagy léptékben, több évszázados mértékkel kell szemlélni. A magyarság pusztulásában a döntő tényező a török hódítás, az ország állandó hadszintérré válása okozta. Ebben döntő szerepe volt a vatikáni, a velencei és a francia diplomáciának, amelyek a török hódítást a Balkánra és a Magyar Királyság irányában terelték Érdemes lenne a vatikáni levéltárban tanulmányozni a korabeli diplomáciai iratokat. A Magyar Királyság bukása minden hatalomnak érdeke volt. A maximálisan eladósodott Habsburgok a Felvidéki bányák jövedelmeit megszerezve törleszthették adósságukat a Fuggereknek. Az Oszmán hatalom szert tett egy kedvező éghajlatú, gazdag földekkel rendelkező tartományra, hol kielégíthette szpáhijai igényeit. A velenceiek megtarthatták a Földközi-tengeri kereskedelmi és haditengerészeti támaszpontjaikat - átmenetileg -, az olasz és francia tengerparti települések pedig több sikerrel tudták megvédeni magukat az észak-afrikai szaracénok rablóhadjárataitól, mert a török szultán kevésbé tudta őket támogatni. John Lukacs mondta: a magyarok addig nem értik meg mi történt velük, amíg történelmüket nem helyezik a nagy európai összefüggések közé. Azt is mondta, a magyarok tragédiája, hogy nem tudták belakni a Kárpát medencét. Ez utóbbinak legfőbb oka az oszmán-török hódítás. Minden állam, még a két világháborúban szövetséges Németország is ellenségesen tekint ránk a mai napig. Mit várhatunk hát azok politikai utódaitól, akik elődeik trianoni elveit vallják az EU-ban? Csak rosszat. Egy pusztai nomád nép, az egyetlen, amelyik több mint ezeregyszáz éve létezik a Kárpát-medencében, csak gyűlöletet, irígységet és rosszindulatot válthatott ki a germán, úlatin, angolszász, francia, szláv népekből, mert megmutatta és bizonyította, hogy az általuk bejárt út mellett létezett, és létezik egy másik is. A száz év magány nem ért véget.