„A leghíresebb klasszikus produkciókban láthatjuk. A drámai, a bohókás vagy a technikai kidomborítás áll jól Önnek?
Leginkább a nagy drámai karaktereket megformáló, művészileg megpróbáltató szerepekre vagyok hivatott. Ilyenek Zaréma (Puskin A bahcsiszeráji szökőkút c. hosszú versének egyik főszereplője), Blanche, vagy akár Stella (A vágy villamosa Tennessee Williams egyik legsikeresebb drámája). Ezekben lehet igazán nagyot alakítani. Boldog vagyok, ha megmutathatom a színpadon a humoromat is, ugyanis hatalmas öniróniám van, én tudok a legnagyobbat nevetni magamon. De kihívás számomra a technikai bravúrra épülő szerep, és örülök is az ilyen felkérésnek, mert itt tudok fejlődni, pl. Balanchine Téma és variációk vagy William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje, a világ egyik legnehezebb balettje, de bekerültem és megcsináltam. Hálás vagyok, amiért lehetőséget kaptam megmutatni a tehetségemet ennyire változatos szerepekben. A Táncművészeti Főiskolán mi Vaganova-módszert tanulunk. Lehetőséget kaptam 3 hónapot Szentpéterváron tölteni a Vaganova Akadémián. Ez áll hozzám közel, ugyanakkor hasznos más módszerekkel is találkozni, látványos pl. az amerikai Balanchine-stílus, vagy az angol Ashton-stílus. Szeretem a változatosságot a repertoárban, vagy akár a napi rutinban is.
A vágy villamosában Ön Stella és Blanche szerepét is eljátszotta. Ez ritka. Hogyan élte meg egyszerre a két erős női alak megformálását?
Iszonyúan boldog voltam. Ez volt az első szólóm a Magyar Állami Operaházban. Az ősbemutatón, Stella szerepében voltam látható. Venekei Mariann gyakorlatilag rám írta a szerepet, mert a koreográfia megvalósítása közben rajtam próbálta ki a mozdulatokat. A 6 hónapos folyamat alatt volt időm kielemezni Stella karakterét és kidolgozni a mozdulatait. Mire kijuttattam őt a színpadra, úgymond egyszerű feladatom volt. A szerepekre egyébként elmondható, hogy idővel érnek a mozdulatok, az idő segít kidomborítani a részleteket. A kulisszában melegítettem. Bence, a párom odajött, láthatóan nagyon izgult. Meglepődött, egyben megnyugodott: Jé, te nem izgulsz! – nyugtázta. – Jaj de jó! – Egy évre rá kaptam meg Blanche szerepét, ami sokkal nehezebb. Végig a színpadon vagyok. Nagy mennyiségű és annyira bonyolult mozgásanyag van, ráadásul kevesebb felkészülési idővel startoltam. Előfordult olyan nap, hogy dupla előadás volt, és reggel Stella voltam, este meg Blanche!
Meddig hordozza magában előadás után annak drámaiságát?
Előadások után nem tudok rögtön elaludni, nehéz visszatérni a normális kerékvágásba. Többen a művészbüfében egy pohár bor társaságában teszik ezt. Én hazamegyek, és még egy ideig dédelgetem, élvezem ezt az állapotot. Kell egy kis idő, mire elengedem ezt a felfokozott idegállapotot, de én ezt is úgy szeretem! Érzem, hogy elfáradtam, már tudom, hogy jól sikerült a produkció, de még fel vagyok pörögve… Ez a világ legjobb érzése. Ezért is jó, hogy mindenki művész a családban, pontosan ismerik ezt az érzést. Édesanyámmal órákon át elemezzük a szerepet. Amikor a Don Quijote cigányszólót táncoltam, tévéfelvételről naponta visszanézte és azt mondta: »Kislányom, nem tudok semmi olyat mondani, amit én másként csináltam volna«. Részéről eddig talán ez volt a legnagyobb dicséret.