Pártállami bábszínház

„Hogy hová sikerült lesüllyeszteni a magyar országgyűlést, azt talán a szereposztás változásán lehet a legpontosabban lemérni. Harminc éve még mindenki azt a figurát hozta, amire a képességei alkalmassá tették: a házelnököt Szabad Györgynek hívták, Kövér László pedig a falmelléki bajkeverő alakját formálta meg nagy átéléssel és hitelességgel – és azóta nem találja a helyét, mióta kiöregedett belőle. Pedig létezik az a fajta »úriemberség«, amit Varga Judit igazságügyminiszter Kövérben is meglátni vélt: aki ismeri a mai magyar hétköznapokat, biztosan nemcsak Márainál, hanem személyesen is találkozott már vele.

Nyilván a mi hibánk, hogy Kövérben előbb látjuk meg a dühös paprikajancsit, mint a konzervatív urat – talán abból adódik, hogy ahol mi szocializálódtunk, ott nem az ilyen önkontroll-deficites házmestereket nevezték úriembernek. Ennél lényegesen súlyosabb probléma ugyanakkor, hogy mára a parlament (nem az épület, hanem a népképviselők gyülekezete) is jelentős mértékben Kövér László képre formálódott, ahol csak a saját gondolatok nélküli kesztyűbáb és a furkósbottal tréningezett pofozógép szerepköréből lehet választani. Azaz, miközben a kormányoldalon lassan összeáll egy potenciális börtönválogatott (akiknél a hatalmi viszonyok változatlansága egyben a szabadlábon maradás garanciája is), a túlfélen egy Orbán Viktor ablaka alatt megnyomott autódudáért is kijár a rendőri vegzatúra. Hej, ha Kemény Henrik élne, de szép kis performanszot tudna kanyarítani ebből!”