Székely leány vagyok, aki egy magyar legénnyel való családalapítás miatt elszármazott otthonról, a szeretett Háromszékről.
„Talán már unod, hogy az irdala.hu-ról zeng minden sajtóorgánum, nemzeti érzelmű műsor, politikus, színész – ráadásul a közösségi médián keresztül talán az ismerőseid is épp egy erre vonatkozó megosztást tesznek. De jusson eszedbe, hogy nem véletlenül foglalkoztat ennyi embert ez az ügy! Lehet, hogy Neked soha nem kell vagy kellett elutaznod messzi földre a megélhetésedért, és a családod őshonos területén megmaradhattál abban a védelemmel felruházott, szeretett közösségben, melyet az Otthon jelent. De sokan arra kényszerülnek, még ha szülőföldjük a legszeretettebb és ismert vidék is számukra, hogy elvándoroljanak.
A székely nép különösen szereti a hegyek közt a hazáját. A friss levegőbe harapva, forrásvizét kortyolgatva, testvérének tiszta szemébe tekintve tudja, hogy a dolgos kezek azért lesznek minden nappal egyre érdesebbek, hogy a kevés betevő ellenére a család együtt maradhasson, és a dédunokák is azon a vidéken élhessenek, ahol az ember szerelmes lett a tájba, mely életre hívta őt. Székely leány vagyok, aki egy magyar legénnyel való családalapítás miatt elszármazott otthonról, a szeretett Háromszékről. De munkámmal és életemmel szüntelenül úgy próbálok tevékenykedni, hogy szülőföldemet, családomat, székely népemet lehetőségeimhez mérten segíthessem.
Nem szégyellem származásomat, beszédemmel tudatosan őrzöm azt a külön nyelvet, melyet mi használunk. Lehet, sokan nem értenek meg egyből, de büszke vagyok arra a kultúrára, azokra az értékre, melyeket az Otthonnal szívtam magamba az anyatejjel. Furfangos székely gondolkodás, vagy éppen a makacs székely jellem velem jár, s tény, én a hegyek ölelésében érzem igazán otthon magam. Iskolás éveim során meg kellett küzdenem a román nyelvvel, kaptam már bántó megjegyzéseket, hogy igazából én hazátlan vagyok, mert se nem román nem vagyok, se nem magyar úgy igazán… De nem ezt erősítem soha magamban, hanem emelt fővel és tisztelettel kívánom azt a kultúrát átörökíteni, amit gazdagított a szülőföldem történelmi múltjából adódó sokszínűsége (élnek nálunk székelyek, románok, szászok, cigányok, de egyes vidékeken még örmények is).”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Moszkva tárgyalási alapnak tekinti az amerikai béketervet, de kulcsfontosságú garanciák hiányára hivatkozva jelentős változtatásokat követel.
A rossz léte nem azt bizonyítja, hogy Isten vagy nem mindenható (és akkor nem Isten), vagy nem jó? Karácsony válasza: a szeretet teodíceája. Szilvay Gergely írása.
