Manipulál a német média

„A német sajtó fő hangadói ma már nem töltik be ellenőrző szerepüket, politikai nyilatkozatok puszta szócsövévé váltak, fittyet hánynak a kiegyensúlyozott és teljes körű tájékoztatás alapelvére. Erről már több könyvet is írtak, Udo Ulfkotte Megvásárolt újságírók című műve magyarul is megjelent. Az élet minden területére igaz, hogy kritika nélkül nincs fejlődés. Ám ha a sajtó nem ellenőrzi és nem tartja kordában a politika szereplőit, ha lepaktál velük, minden ellenvéleményt megtámad és azok szerzőit lejáratja, nevetségessé és sokszor egzisztenciálisan is tönkre teszi, akkor elkorcsosult pincsikutyává válik, aki mestereinek utasításait várja.

A német társadalom egyik nagy problémája az, hogy ma már nem létezik egészséges vitakultúra. A németek nem szeretik a vitát, inkább meghúzzák magukat, és nem akarnak kilógni a sorból, nem akarnak csúnya németnek látszani. Ez igaz kicsiben és nagyban is. Politikusaik így viselkednek a politikai porondon is, bőkezűen szórják az adófizetők pénzét, adnak segélyeket, hoznak létre pénzügyi alapokat, csak hogy szeressék őket.

A politikai és társadalmi viták során viszont a másképp gondolkodókat rögtön kirekesztik, negatív jelzőkkel megbélyegzik vagy a jobboldali sarokba helyezik el. Ha valaki nem a kormány irányvonalát követi, nem a politikai korrektség vagy a genderkedés áldatlan kifejezésmódjait használja, akkor a fősodratú sajtó szervilis módon azonnal ráugrik.

A balliberálissá vált német vezetés és sajtója az erkölcsi felsőbbrendűség vélt birtokában ítél meg minden másként gondolkodót. Mindenkit a szélsőséges sarokba szorítanak, nincs átmenet, csak fekete vagy fehér, árnyalatok nem léteznek. A középen álló többség meg sem mer szólalni, mert félti az egzisztenciáját.”