Korai sirató

„Gondolom, abban egyetértünk a tisztelt olvasóval, hogy a jó és a rossz művészeti alkotásokat nem politikai szimpátia szerint méricskéljük. A jeles kommunista, náci művészek mellett egészen normális alkotók is éltek a régmúltban, ahogyan bízvást állíthatjuk, hogy pancserek, kóklerek és amatőrök is kikerültek mindhárom csoportból.

Magyarországon kicsit más a helyzet. A nemzeti alapon álló, nemzeti szimbólumokat megörökítő vagy teremtő, egyáltalán a magyar múltat azonosulással, belülről átélő művész és mű mindig gyanús. Filmek, könyvek, zeneművek, képzőművészeti alkotások egész sorát említhetnénk, amikor a blöfföt egyébként rutin­eljárásként ünneplő ítészek, kritikusok azonnal kimondták a verdiktet, hogy na, ezt aztán igazán sok, értéktelen, pántlikás, historizáló, egyszóval kukába vele.”