Sorsfordító idők jártak akkoriban.
„Méltóságos uram! Méltóságos uram! Jönnek a tótok! – érkezett nagy lendülettel Miska a kúria előcsarnokába. Olyannyira neki volt indulva, hogy még a havas sarat sem verte le a csizmájáról, pedig tudta: a ház asszonya kényes erre. Aki pedig még kényesebb volt az efféle otrombaságra, az Jutka volt, a szobalány, akivel Miskának tervei voltak, ezért ügyelni szokott, hogy ne haragítsa magára. De hát rendkívüli idők voltak.
A kis kúria, ahová Miska érkezett a hírrel, Sz.-ben, a megyeszékhelyre vezető út mentén állt, jó időben szép kilátás nyílt a folyóra és a szőlődombokra, ahol – a helyiek szerint – jobb bor készült, mint Tokajban. Történetünk idején a kilátás nem volt valami lenyűgöző. Csúf, inkább sáros, mint havas idő volt 1918 decemberében, hol hó, hol eső esett és minden élőlény igyekezett behúzódni valahová, még a fák is dideregni látszottak. A faluban pipáltak a kémények, a füst nem akart eloszlani és összeállva, tétován keringett a falu fölött.
Sorsfordító idők jártak akkoriban. A hírek és rémhírek összekeveredve keringtek, mint a károgó varjúcsapatok.”
A legendás miniszterelnök „munkája a köz javát, a magyarság javát szolgálta, hibái és tévedései voltak, mint mindannyiunknak, de az összkép példát adó lehet” – fogalmaz a történész a Mandinernek.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Hazánk a ma ismert szőlőtermesztés északi határán fekszik, így a lehetséges éghajlatváltozások ugyanis nem csak negatív következményeket rejtenek magukban.
Ugyan már, a nagyhatalmak diktáltak és a szomszédaink.
Tordai szerint „stratégiai hiba” lett volna, ha nemcsak a Párbeszédből, a frakcióból is kilép.
A III. kerület alpolgármestere a minap mondott le.
Kína azonban olyat tett, amit minden értelemben el kell ismerni.
