Ahhoz, hogy az emberek kövessék a rendelkezéseket, nem rendőrök és katonák kellenek, hanem azt kell elérni, hogy mindenki megértse a rendelkezések indokait.
„A történelmi korszakváltások és a különleges teljesítmények jelképeket szülnek. Párizs forradalmai, Churchill és az angolok kitartása, Kossuth és a »márciusi ifjak« heve máig hatnak érzéseinkre, gondolkozásunkra és cselekedeteinkre. Napjainkban Andrew Cuomo, New York állam kormányzója és New York lakossága a szemünk láttára válnak az »eszes, fegyelmezett, egységes és szeretetteli szívósság« szimbólumává egy súlyos gondokkal terhelt új korszak hajnalán. Ilyenek a New York-iak, ilyenek vagyunk, ismétli az Egyesült Államok határain túl is figyelmet kivívó kormányzó minden áldott nap, minden egyes sajtótájékoztatója végén csaknem két hónapja. Ez az üzenet nem pusztán videókat ihlet, de szerepe van abban is, hogy a március 20-án elrendelt »New York-i Szünet« kemény korlátozó rendelkezéseit a csaknem húsz millió lakos túlnyomó többsége magáénak vallja és betartsa.
A kormányzó százezrek által követett napi 30-40 perces tájékoztatóinak minősítése »nyugodt, mértéktartó és becsületes«. Cuomo először adatokat ismertet és értelmez: hetek óta grafikonokon és táblázatokon követhetjük a kórházban kezeltek, a lélegeztető gépre szorultak és a halottak számának alakulását. És ezek a számok borzalmasak. Az első pozitív teszt óta eltelt csaknem két hónapban a 900 ezer letesztelt ember harmada bizonyult az új koronavírussal fertőzöttnek, közülük 65 ezren kerültek kórházba, és közel húszezer a regisztrált halottak száma. De Cuomo figyelmeztet, hogy ez a szám akár duplája is lehet, ha az otthonukban elhunytakat is hozzászámítjuk. A kórházban kezeltek száma ugyan három hete csökken, de még mindig 12 ezer embert ápolnak, és még mindig nem ért napi 900 alá a kórházba felvettek száma.
Cuomo újra és újra elismétli, hogy akármennyire borzasztók is a tények, nem dughatjuk homokba a fejünket, szembe kell nézni velük. Ahhoz, hogy az emberek kövessék a rendelkezéseket, nem rendőrök és katonák kellenek (ezekből amúgy sem lenne elég), hanem azt kell elérni, hogy mindenki ismerje a rendelkezésre álló adatokat, és megértse a rendelkezések indokait, a tudományos megfontolásokat. A racionalitás, az eszesség szellemében a kormányzó Attenborough-i magaslatokat közelítve, közérthetően, számos dián illusztrálva, fáradhatatlanul magyarázza, hogy az intézkedések hogyan befolyásolják a járványgörbe alakját, hányféle előrejelzés van, ezek milyen bizonytalanságokkal terheltek, hány kórházi ágyra, lélegeztető gépre lehet szükség, miért tesztel New York állam egy lakosra vetítve többet, mint bármely más állam a világon, s miért kell még mindig, legalább május 15-ig a nélkülözhetetlenek kivételével mindenkinek otthon maradnia. És az emberek otthon is maradnak, egyetértenek a korlátozások fenntartásával, elfogadják a kötelező maszkviselést, s kormányzójuk elfogadottsága második hónapja 70 százalék felett áll.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Demkó Attila, az NKE John Lukacs Intézet programvezetője a Poltico hasábjain írt az Amerika és Európa között kialakult szakadékról.
A South China Morning Post szerzője arról ír, Trump külpolitikáját nem az ideológiai ellentét vezérli, hanem az erő és tekintély iránti tisztelet.
