Feltenni az i-re a pontot

„Románia fungáló államfőjének megdöbbentő, uszító, vérlázító állásfoglalása után sok minden nem lesz már a régi sem az országon belüli, sem az államközi román–magyar kapcsolatok tekintetében. Szemérmetlenül hazug, ugyanakkor aprólékosan megkomponált politikai performansza nyomán kies tájainkon máris újult erővel feléledt a magyargyűlölet, amiről ismételten, sokadjára bebizonyosodott, hogy veszélyesebb bármilyen járványnál, mert erre a jelek szerint tényleg nincs ellenszer, és karanténba se lehet zárni.

Elődei – beleértve a Kárpátok Géniuszát – magyarfóbiáját messze túlszárnyaló gyűlöletbeszédével Iohannis kiengedte a szellemet a palackból. Csahosai, román liberális politikusok és hasonszőrű véleményformálók még a nemzeti alapon történő politizálás, pártalapítás lehetőségét is elvitatnák az erdélyi magyaroktól (a nemzeti identitás, kultúra, anyanyelv megőrzéséhez, ápolásához fűződő jogával együtt), törvényhozóiknak legszívesebben megtiltanák, hogy az általuk képviselt közösség érdekein nyugvó előterjesztésekkel éljenek a bukaresti parlamentben. És ez még mind nem elég: szemrebbenés nélkül szólítanak fel a Magyarországra költözésre, ha ez nekünk nem tetszik.

A nem is olyan rég »az európai értékek támogatása« okán a rangos Coudenhove-Kalergi Európa-díjjal kitüntetett román elnök ámokfutása erőteljesen visszaveti az erdélyi magyar érdekképviseleti törekvéseket, hiszen ezek után a román pártok mindegyike kétszer is meggondolja, miről tárgyal, köt alkut a magyar politikai alakulatokkal, nehogy rásüssék a iohannisi vádat, miszerint eladják Erdélyt a magyaroknak.”