Európa Sor(o)stalansága

„Kertész Imre híres regényének címe igazi filozófiai telitalálat. A görögök több mint kétezer éve lételméletileg máig is helytálló módon határozták meg, hogy mi is az a sors. Azért használtak két fogalmat az idő megnevezésére, mert tudták, hogy egyszerre kétféle időben él az ember. Az egyiket kronosznak nevezték, ez mérte az időben véges egyszeri, megismételhetetlen, empirikusan átélt életet. A másik volt a kairosz, ami viszont a végtelen és egyetemes létezés, az öröklét megjelölésére szolgált.

A sors az ő értelmezésükben az a közvetítő mező, ami összeköti az életet a léttel. Sorsa csak annak lehet, aki az egyszeri életét mindig képes beilleszteni az egyetemes létezésbe, aki viszont erre képtelen, az sorstalan marad.

Két olyan esemény is történt mostanában, ami drámai módon mutathatja meg, hogy Európa képes lesz-e visszatalálni történelmi sorsának ívéhez, vagy végleg sorstalanságba hullik.

Az egyik a német alkotmánybíróság döntése, amelyben alkotmányellenesnek minősítette mindazt, amit a globális pénzhatalmat képviselő Európai Központi Bank 2015 óta művel, s ebben az ügyben illetéktelennek nyilvánította a globális fegyelmező hatalomként működő Európai Bíróságot. A másik pedig Soros György elképzelése arról, hogy az Európai Uniónak örök kötvényt kellene kibocsátania, hogy uralni tudja a kibontakozó válságot.

Érdemes eltöprengenünk azon, hogy e két kérdés miként kapcsolódik össze, s vajon milyen esélye van Európának arra, hogy ezt felismerje. Az európai integráció a kezdetektől fogva hamis lételméleti talapzaton nyugodott, de ez hosszú ideig nem tudott láthatóvá válni. Az ontológiai hamisság két bevallhatatlan alappillérre épült.”