2019 elején, amikor határozottan nemet mondtam az ENSZ migrációs paktumának aláírására, egy csapásra megváltozott a légkör a koalíción belül. Kurznak és az ÖVP-nek világos lett, hogy az alkancellár nem egy zöldfülű játszópajtás, hanem egyenrangú partnerként, szemmagasságban kormányoz vele. Valószínűleg ez a hatalomvágyó Kurznak hosszú távon eleve elviselhetetlen volt.
Vagyis?
Nagyjából biztos vagyok benne, hogy az új választás gondolata már régóta, jóval az Ibiza-videó előtt benne lehetett a pakliban. Ezért fáj különösen, hogy ürügyet szolgáltattam az ÖVP-nek a jól működő és népszerű kormánykoalíció felrobbantására, amely szerintem a jelen kihívásaira gyorsabban és határozottabban reagált volna. Azzal, hogy lemondtam az alkancellári tisztségemről, az új választás kiírása okafogyottá vált. Meg lehetett volna menteni a koalíciót, de Kurz nem tartotta a szavát.”