Rémségek foGa, avagy kinek mit kell biztosítani az egészségügyben? 

A koronavírus-járvány hazai megjelenése óta nem múlik el nap, amikor a tájékozódni próbálók ilyen-olyan hírportálon ne olvasnának az egészségügy aktuális védőfelszerelés-ellátottságáról vagy annak hiányáról. Egyes hírportálok a rendkívüli helyzetet kihasználva, az objektív tájékoztatás helyett – ha jóindulatúan közelítem meg írásuk világvégét időző tartalmait, csupán klikkvadászat miatt – olyan kijelentéseket tesznek, amelyek már a jóízlés határát is átlépik. Ha kicsit gyanakvóbb vagyok, akkor a kormányzati intézkedéseket lejáratni próbáló ún. hoax/fake news tartalmak gyártása nem más célt szolgál, mint a regnáló kormány válságban meghozott intézkedéseinek folyamatos  megkérdőjelezését, az állami autoritás aláásását. Az írások minőségét és hitelességét most nem is elemezném, inkább saját egészségügyi vállalkozásunkon keresztül világítanék rá néhány olyan tényre, amely a vírus hazai berobbanása előtti időszakban szinte minden egészségügyi vállalkozás számára több mint magától értetődő volt.

Egyre gyakrabban olvasunk bizonyos „független/objektív” hírportálokon olyan beszámolókat, amelyek szerint a fogászati ellátás színvonala hazánkban az elmúlt pár hétben minimum Afrika szintjére süllyedt, hisz az állam nem biztosított elegendő védőfelszerelést a fogászati ellátásban dolgozók számára – állítólag egy budai(!) fogászat vezetője Miniszterelnök úrhoz fordult maszkért! –, illetve a kötelező zárvatartás miatt bizonyosan csődbe megy e vállalkozások jelentősebb része. 

Mielőtt a gyanútlan olvasó megsajnálna minket, akik egészségügyi magánvállalkozást üzemeltetünk, megosztanék Önökkel néhány elgondolkodtató tényt, a fake news-ok helyett.  Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedése a magánegészségügyi vállalkozásoknál is megjelent, hatalmas profit formájában, különösen a nagy hozzáadott értékű vállalkozásoknál, mint amilyen a fogászat. Iparágakban jártas kollégák mindannyian tapasztalhatták az osztalék kifizetése után, hogy jelentős profittal működnek ezek az egészségügyi szolgáltatások, köszönhetően a már említett hazai gazdasági növekedésnek, valamint a nemzetközi piacon való jó pozíciónknak. Mi, egészségügyi vállalkozások tulajdonosai, a jó gazda gondosságával és némi menedzsmentismerettel tudtuk, hogy valamikor beköszönt a szűk esztendő, amikor is a vállalkozás profitabilitása nem lesz olyan robosztus, mint az előző években, sőt, lehet, hogy újra kialakul egy reálgazdasági válság, amelyet a vállalkozásnak a félretett tartalékaiból túl kell(ene) élnie. Azon vállalkozás-tulajdonosok, akik a megtermelt profitot – a fogászati szolgáltatásban különösen nagy az árrés –  az elmúlt években azonnal kivették, és nem hagytak legalább négy-öt hónapos pénzügyi tartalékot egészségügyi vállalkozásaikban, azok meglátásom szerint nem értették a kapitalizmus ciklikus, örökérvényű törvényét vagy másképpen fogalmazva a protestáns etikát… 

Klinikánkon is lényegében megállt a „termelés”, jelentős kiadás mellett szinte nulla bevétellel működünk, mégis – mert felkészültünk – ebben a különösen nehéz időszakban, amely józan számítás szerint augusztusra véget érhet, megtartjuk munkatársainkat, nővéreinket, ápolóinkat, orvosainkat, mert ennyivel nem csupán a foglalkoztatottainknak, hanem Magyarországnak is tartozunk. Meglátásom szerint nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ebben az országban gyarapodtunk, váltunk sikeres vállalkozóvá, a gazdaság hazai prosperálásának köszönhetően nyílt lehetősége az embereknek egészségügyi szolgáltatást vásárolni, tartozunk tehát annyival ennek a közösségnek ilyen zavaros időkben, hogy a rémhírterjesztések helyett inkább azon gondolkodnánk, az egészségügyi vállalkozásokkal karöltve, hogy ebben a helyzetben milyen módon tudnánk hozzájárulni a közjóhoz. 

Védőfelszerelések hiányáról való panaszkodás különösen arcpirító a fogászati üzletágban dolgozók részéről. Ha egy jelentős profitrátával működő magánegészségügyi vállalkozás vezetője azt állítja, hogy nincs védőfelszerelése, az nyilvánvaló politikai állásfoglalás, semmint „szakértői” megszólalás. Csupán két jelentős fejleményre hívnám fel a gyanútlan olvasó figyelmét: ha egy fogorvosi rendelőben nincs maszk, megfelelő védőfelszerelés, akkor az orvos – koronavírustól, járványtól függetlenül – hívja az egészségügyi  szakhatóságot; fogorvos maszk nélkül olyan, mint katona fegyver nélkül… Nem az államtól kell követelni maszkot, hanem a piacon megvenni, időben! Csupán költői kérdésként megfogalmazódik bennem: Ha mi ez év januárjában, februárjában tudtunk maszkokat venni, készleteket felhalmozni – látható volt, hogy hiány lesz előbb-utóbb –, ezzel biztosítva az ellátásunkat, akkor más egészségügyi vállalkozásnak ezen nem bonyolult előrelátása miért nem volt meg?  Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb egészségügyi vállalkozás, legyen az patika vagy fogászati rendelő, időben cselekedett; de a hangos kisebbség felkészületlensége, pénzügyi vagy tárgyi hiánya, súlyos orvosszakmai és menedzsmenti ismeretek hiányáról tanúskodik.  

Hasonló újságírói hangulatkeltésekkel találkozunk a háziorvosi felszerelések/maszkok hiányát illetően, vagy a hiány kialakulásért felelős személyek megnevezésében. Magyarországon a területi ellátási kötelezettséggel bíró háziorvosok lényegében állami monopóliumot – praxisjogot – kapnak az önkormányzatokon keresztül, ahol a szolgálatukért cserébe gazdasági társaság formájában üzemeltethetik a praxist, és állami finanszírozásban részesülnek. A támogatás nem csekély mértékű, átlagosan 1,5 millió forint kapnak havonta (praxislétszám, egyéb egyéni tényezők alapján), amiből alkalmazzák asszisztensüket, valamint ebből az összegből kell biztosítaniuk az ellátáshoz szükséges minimum tárgyi eszközöket, mint például maszkot. Fontos hangsúlyozni, hogy az állam támogatja őket jelentős összeggel, a tárgyi eszközök beszerzése a háziorvos szerződésszerű kötelessége; ebben az egészségügyi kormányzat felelőssége az egészségügyi vészhelyzet kihirdetésétől jelenik meg, amely március 12-én történt meg. A patikák esetében más a jogi helyzet, de mégis, könnyen belátható és érezhető a hasonlóság, gazdasági társaságok/patikusok piaci környezetben versenyeznek a betegekért, komoly profitra szert téve, amelyből – vigyázva a betegek és saját egészségükre – maszk és kesztyű beszerzése nyilván nem megterhelő kiadási tétel, a koronavírustól függetlenül, felsőlégúti megbetegedések időszakában. 

Minden álhírrel ellentétben, az egészségügyi kormányzat azonnal a háziorvosok segítségére sietett – prioritást meghatározva, eljárásrendek és tárgyi eszközök meghatározását és kiosztását figyelembe véve.  A kormányzat a háziorvosoknak olyan eljárásrendet határozott meg, amely minimalizálja az orvos-beteg találkozást, ezáltal nagymértékben védi az egészségügyi személyzetet a potenciális betegekkel történő kontaktustól, a lakosságot pedig a fertőzés vektorként történő továbbadásától. A 65 éven felüli háziorvosok kifejezett védelmet élveznek a telekonzultáció nyújtotta lehetőséget kihasználva. Az alapellátásban dolgozók számára eljuttatott védőfelszerelésre számos praxis nem tartott igényt, mert megfelelő mennyiségű saját készlettel rendelkeztek. Tekintettel ugyanis arra, ahogy már fentebb említettem, minden év őszi-téli időszakában érkezik az influenzajárvány, az infekció-kontroll tevékenység keretében be kell szerezniük azokat a védőfelszereléseket, amelyeket e légúti megbetegedésekben bővelkedő hónapokban saját védelmük érdekében használniuk kell. A háziorvosok számára alapvetően a sebészeti szájmaszk viselése elegendő, hiszen nem végeznek szervüregekbe hatoló eszközös vizsgálatokat; a légutakon keresztül terjedő cseppfertőzéstől kell elsősorban megvédeni őket. 

A fenti példákon keresztül rá akartam világítani arra, hogy maszkok és egyéb védőfelszerelések beszerzése a privatizált fogászati ellátásban, gyógyszertárakban és praxisjogot megszerző háziorvosok esetében nem állami feladat a veszélyhelyzet kihirdetésének napjáig.  Azon csekély fogorvosok és háziorvosok, akik elmulasztották a maszkok és védőfelszerelések beszerzését egy amúgy is légúti megbetegedésekben bővelkedő hónapokban, komoly orvosszakmai hibát vétettek, az emberi hanyagság mellett. 

Ahogy láthatjuk, új világ születik, és háborús időket élünk, amelyben elengedhetetlen az objektív tájékoztatás, a pánikkeltés elkerülése és az egészségügyi kormányzatban való minimális bizalom megléte.  

***

A szerző közgazdász, fogászati klinika tulajdonosa