„A korábban a csíki székelyeket sértegető Parászka legfőbb támaszának a stúdióvezető Szász Attila bizonyult, aki Markó Béla egykori RMDSZ-elnök táskahordozójaként szerzett elévülhetetlen érdemeket, jelenleg pedig Kelemen Hunor feltétlen bizalmát élvezi. És ez már fel is jogosítja arra, hogy szemet hunyjon – vagy talán egyenesen bátorítsa? – a nyilvánvalóan Orbán-fóbiában szenvedő Parászkának a magyar kormánypártokat, a kormányt gátlástalanul támadó, a magyar miniszterelnököt zsarnokként beállító kijelentései felett. A petíció szerzői már akkoriban rávilágítottak a lényegre, hogy Parászka »rádiós propagandát folytat, műsoraiban gyakran manipulál, eltér az igazságtól. (…) Sajtós és rádión kívüli tevékenysége során bizonyos (párt) körök és ideológiák elkötelezett támogatója, a romániai és magyarországi magyar média botrányos szereplője. (…) Olyan témákat és álláspontokat erőltet egyoldalú módon, amelyek a hallgatók többsége számára idegenek és irritálóak«, valamint »képtelen a csapatmunkára, kollégáival arrogánsan, minősíthetetlen hangnemben beszél, sőt szerkesztőségi viták során olyan szidalmakra ragadtatja magát, mint <>, vagy <>«, ami megengedhetetlen egy munkaközösségen belül és annál inkább egy közszolgálati rádióban!!!
Ebbe s sorba illik Parászka újabb akciója, amelyben tettlegességgel vádolta meg kollegáját, Kiss Dénes szerkesztőt, amit utóbbi határozottan tagad, azt állítva, hogy ellenkezőleg, vele szemben viselkedett a vádló goromba módon, meglökve, iratait kezéből kiverve. Az eset nyomán Parászka panasszal fordult Szász Attila szerkesztőségvezetőhöz, aki elhárította magától az eset kivizsgálását, megfelelő módon való lezárást. Parászka bűnügyi feljelentést tett az őt ért állítólagos sérelem miatt. Hasonló szándékát maga Kiss Dénes is jelezte.