A párommal ki se mozdulunk itthonról, az ellátásunkat rendeléseken keresztül és a lányunk meg egy a IX. kerületnél önkénteskedő fiatalember segítségével oldjuk meg. Nem unatkozunk, suhan az idő, reggeltől estig telefon, e-mail, cset, de legalább nincs időnk szorongani a vírustól.
Látott ön akkora gazdasági válságot, mint amibe épp most gázol bele a világ?
Aki ma él, még hasonlót sem látott.
Mi a legdurvább és mi a legenyhébb forgatókönyv?
A legszerencsésebb esetben fél év alatt levonul a járvány, Magyarországon akár nyár elejére kifulladhat, aztán szeptemberben újrakezdődik az élet, járhatunk rendesen dolgozni, nekiláthatunk a felhalmozódott tennivalóknak. Ez se lenne egyszerű, különösen a ma hősiesen küzdő, addigra csapágyasra járatott egészségügyben a halasztott vizsgálatokkal és műtétekkel.”