Most előbb életben kell maradjanak az emberek, hogy aztán segíthessék a gazdaság talpra állítását

„44.04.04.

Jó sok négyes, igaz?!

Pont négy.

A születési dátumom, fölismertem.

Isten éltesse, professzor úr. Hisz kicsit számmisztikában?

42!

Hogy?

A Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben „az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre” az a válasz, hogy 42.

Koronavírusra is jó a 42?

Jó lenne, ha jó lenne.

A negyvenkettőt viszonzandó elárulom önnek a világ legigazabb mondatát.

Nosza.

Douglas Adams helyett Laár Andrástól való az idézet. „Több hülyeség van, mint nem hülyeség.”

Oh. Ez valóban pont akkora igazság, mint a 42. De abbahagyom a viccelődést, elkezdhetünk interjúzni.

Betartja a karantént?

A párommal ki se mozdulunk itthonról, az ellátásunkat rendeléseken keresztül és a lányunk meg egy a IX. kerületnél önkénteskedő fiatalember segítségével oldjuk meg. Nem unatkozunk, suhan az idő, reggeltől estig telefon, e-mail, cset, de legalább nincs időnk szorongani a vírustól.

Látott ön akkora gazdasági válságot, mint amibe épp most gázol bele a világ?

Aki ma él, még hasonlót sem látott.

Mi a legdurvább és mi a legenyhébb forgatókönyv?

A legszerencsésebb esetben fél év alatt levonul a járvány, Magyarországon akár nyár elejére kifulladhat, aztán szeptemberben újrakezdődik az élet, járhatunk rendesen dolgozni, nekiláthatunk a felhalmozódott tennivalóknak. Ez se lenne egyszerű, különösen a ma hősiesen küzdő, addigra csapágyasra járatott egészségügyben a halasztott vizsgálatokkal és műtétekkel.”