„44.04.04.
Jó sok négyes, igaz?!
Pont négy.
A születési dátumom, fölismertem.
Isten éltesse, professzor úr. Hisz kicsit számmisztikában?
42!
Hogy?
A Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben „az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre” az a válasz, hogy 42.
Koronavírusra is jó a 42?
Jó lenne, ha jó lenne.
A negyvenkettőt viszonzandó elárulom önnek a világ legigazabb mondatát.
Nosza.
Douglas Adams helyett Laár Andrástól való az idézet. „Több hülyeség van, mint nem hülyeség.”
Oh. Ez valóban pont akkora igazság, mint a 42. De abbahagyom a viccelődést, elkezdhetünk interjúzni.
Betartja a karantént?
A párommal ki se mozdulunk itthonról, az ellátásunkat rendeléseken keresztül és a lányunk meg egy a IX. kerületnél önkénteskedő fiatalember segítségével oldjuk meg. Nem unatkozunk, suhan az idő, reggeltől estig telefon, e-mail, cset, de legalább nincs időnk szorongani a vírustól.
Látott ön akkora gazdasági válságot, mint amibe épp most gázol bele a világ?
Aki ma él, még hasonlót sem látott.
Mi a legdurvább és mi a legenyhébb forgatókönyv?
A legszerencsésebb esetben fél év alatt levonul a járvány, Magyarországon akár nyár elejére kifulladhat, aztán szeptemberben újrakezdődik az élet, járhatunk rendesen dolgozni, nekiláthatunk a felhalmozódott tennivalóknak. Ez se lenne egyszerű, különösen a ma hősiesen küzdő, addigra csapágyasra járatott egészségügyben a halasztott vizsgálatokkal és műtétekkel.”