„Mostanság egyre többször tapasztalom, hogy a koronavírus háttérbe szorítja a környezetvédelmet. Kétségkívül nehéz elképzelni, hogy akit otthoni karanténra ítéltek, vagy épp most vesztette el az állását, változatlan gondossággal válogatja a szemetet. A járványra hivatkozva mind gyakrabban buzdítanak bennünket egyszer használatos tárgyak igénybe vételére is: elhajítod, és megy vele a vírus is, nem?
Így zajlik ez nagyban is. A vészhelyzetre hivatkozva légszennyező iparágak kérnek és kapnak állami pénzeket, felmentéseket. Az Orbán-kormány is sorra ül le a különböző ágazatokkal, együttérzőn nyitogatva előttük a pénztárcánkat. Közben megint lehet mutogatni a gonosz EU-ra, amely szokás szerint rugalmatlan, nem enged a szigorodó előírásaiból, úgymond milliók munkahelyét veszélyeztetve.
A környezetvédők óvatosak. Hangsúlyozzák, hogy a tűzoltás az tűzoltás. Hogy ahol – akár a kór, akár a megélhetés miatt – emberéletek forognak kockán, nincs helye kukacoskodásnak, méricskélésnek. Nem most szónokolunk gyermekeink jövőjéről, a szükséges lemondásokról, nem most riogatunk füstokádó gyárak és autók, vagy épp a szemetes erdőszél és bálnagyomor fotóival.”