Kényelmes jövő vagy kényszerű fellángolás?

„A koronavírus (SARS-CoV-2) megjelenése, terjedése, valamint a vonatkozó megelőző, illetve egyéb járványügyi intézkedések az élet számos területét alapjaiban változtatták meg. Ez alól a munkavégzés módja, továbbá a munkáltatók és a munkavállalók jogi, gazdasági helyzete sem jelent kivételt.

Talán a legtöbb munkavállalót érintő változás a távmunkavégzés, különösen a home office, mint munkavégzési módozat robbanásszerű elterjedése. A home office olyan munkavégzési forma, amelynek keretében a foglalkoztatott – akár eseti jelleggel, akár rendszeresen – otthonában végzi el a rá delegált feladatokat. Az otthonról történő munkavégzés nem tekinthető teljesen új gyakorlatnak, hiszen már az első ipari forradalmat követően megtörtént egyes munkafolyamatok otthoni elvégzése, például a textiliparban. Napjainkban alapvetően az internetes kapcsolat, valamint a megfelelő informatikai eszköz, számítógép segítségével tudja a munkavállaló otthonában a munkáját elvégezni. Vonzó megoldás lehet ez sokak számára, hiszen ki ne szeretne úgy munkát végezni, és természetesen pénzhez, fizetéshez jutni, hogy otthonából ki sem kell mozdulnia?

A távmunkavégzés tárgyalásának fokozott aktualitása abból fakad, hogy a koronavírus megjelenése nyomán hozott kényszerű intézkedések következtében az elmúlt időszakban előtérbe helyeződött a home office, és különösen az ahhoz szükséges technológiai háttér jelentősége. A világ munkavállalóinak nagy része hetek, sőt sok esetben napok alatt volt kénytelen áttérni az otthoni munkavégzésre. Nemzetközi szinten több szektor is figyelemre méltó tanulságokat vonhat le a fennálló helyzetből, ugyanis kevés cég rendelkezett a szükséges technológiai háttérrel és megfelelő felhasználói ismeretekkel bíró munkaerővel ahhoz, hogy zökkenőmentesen történjen meg az átállás.

A járvány előtti távmunka helyzet Magyarországon, illetve az egész Európai Unióban kezdetlegesnek volt mondható, ezen gyakorlat gyerekcipőben járt. Az Eurostat adatai alapján, az egész Unió területén – az összes foglalkoztatott tekintetében – a rendszeresen távmunkát végzők aránya 2018-ban 5,2 % volt. A lista elején Hollandia  állt 14 %-al, míg a sereghajtó Bulgária volt 0,3 %-al. Hazánkban a munkavállalóknak csak 2,3 %-a élt a távmunkavégzés lehetőségével, amely alig több, mint 100 ezer embert jelent. Mindazonáltal a home office jogi lehetősége adott, hiszen a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: új Mt.) már 2013-as hatálybalépése óta ismeri a távmunkavégzés fogalmát, valamint megadja annak törvényi kereteit.

Bár sokak számára meglepő lehet, de több kutatás is rámutatott arra, hogy a home office növelte a munkavégzés idejét. Ez egyrészt a kialakult helyzetnek is köszönhető, mivel sok munkavállaló fél a vírus hosszútávú hatásától, és félti az állását, így igyekszik kiemelkedően teljesíteni. A hatékonyság mellett a home office további pozitívumának tekinthető, hogy rendkívül környezetbarát, ugyanis a munkába utazás kiiktatásával számottevően csökken a károsanyag kibocsátásunk is. A jól működő távmunkavégzés tehát jelentős előnyöket hordoz mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára is.

A jelenlegi állapot rávilágított, hogy a XXI. században bármikor előfordulhat olyan pandémia, amely a legtöbb szektort rákényszeríti, hogy otthonról foglalkoztassák az alkalmazottak meghatározó részét. Ebből kifolyólag szignifikáns változásokkal lehet számolni a munka világában. Egyrészt kimondható, hogy az asztali számítógépek ideje leáldozóban van; számos cégnek kellett súlyos kiadásokba bocsátkozni azért, mert munkavállalóik a munkavégzés helyén asztali számítógépen keresztül dolgoztak. Várhatóan a jövőben törekedni fognak a flexibilitásra, így inkább könnyen hordozható informatikai eszközöket szereznek majd be.

Másrészről, több munkáltató esetében az aktuális szituáció felértékelte a legalább alapvető informatikai tudással rendelkező munkavállalókat, mivel a megfelelő technológiai háttértudás hiányában a távmunkára történő átállásuk hosszabb időt vesz igénybe, így a hatékonyság csökken. Egyes programok felhasználói szintű ismerete, valamint az alapvető informatikai tudás eddig is érték volt, ugyanakkor bizonyos szektorok a jelenlegi tapasztalatok után várhatóan már elvárásként fognak tekinteni ezekre a készségekre.

Sokakban merül fel a kérdés a mostani körülmények láttán, hogy vajon a munkáltatók mekkora része térhet át hosszabb távon is a home office-ra? Az ember természetéhez hozzátartozik, hogy fél az ismeretlentől és az innovációtól. A home office sok munkáltató számára ebből kifolyólag még nem, vagy csak ritkán alkalmazott gyakorlat volt, azonban az elmúlt időszak során kénytelenek voltak élni a lehetőséggel, közben pedig felismerték, hogy az egyes alkalmazottak irodai helyének fenntartásával járó költségek megspórolásán túl, a távmunkavégzés önmagában is hatékony tud lenni. Ezen hatékonyság fennmaradását, esetleges fokozódását látva biztosan növekedni fog az otthonról dolgozók száma a járvány előtti adatokhoz képest, azonban nem kell attól tartani, hogy mostantól az ország munkavállalóinak számottevő része kizárólagosan otthonról fog dolgozni. Az irodai környezet előnyeit, továbbá a személyes kontaktálást csak kevés cég adná fel véglegesen. Elképzelhetőnek tartjuk azonban egyfajta részleges »home office kultúra« szélesebb körben való elterjedését, ami kvázi vetésforgóként működve váltogatná az otthoni és az irodai munkavégzést. Ezáltal a munkáltatók jelentős költségoptimalizálást vihetnének végbe, de a személyes kapcsolatot is megőrizhetnék az alkalmazottaikkal, illetve azok egymással.

Összegezvén az eddigiekben leírtakat, fajsúlyos tanulságokat vonhatunk le mind a munkáltató, mind a munkavállaló szemszögéből. A munkáltatóknak törekedniük kell arra, hogy alkalmas technológiai és jogi háttér biztosításával megteremtsék a kellő rugalmasságot ahhoz, hogy munkavállalóik szükség esetén gyorsan és hatékonyan tudjanak átállni az otthoni munkavégzésre. Technológiai oldalról elengedhetetlen, hogy a munkáltató rendelkezésére álljon elegendő, megfelelően mobilis eszköz, valamint ezekhez, az adott munkafolyamat hatékony, és jogilag biztonságos elvégzéséhez szükséges szofveriális hátteret is biztosítani tudja. Jogi szempontból a legegyszerűbb és legcélszerűbb megoldás a bármikori távmunkavégzésre történő átállás lehetőségének és módjának, továbbá az ilyen helyzetben irányadó részletszabályoknak – különös tekintettel a munkáltató ellenőrzési jogosultságainak gyakorlására – a munkaszerződésben történő rögzítése. Ahogy az korábban kifejtésre került, a munkavállalók szempontjából egyre inkább nélkülözhetetlenné válik, hogy az eredményes munkavégzéshez szükséges informatikai tudással rendelkezzenek. Előfordulhat, hogy egyes munkavállalók számára célszerű lehet informatikai továbbképzéseken történő részvétel, vagy számítógépes ismereteik egyéb módon történő bővítése, hogy munkaerőpiaci értéküket növelni tudják. Számolnunk kell azzal is, hogy az otthonról történő munkavégzés a járvány után is szélesebb körben fennmaradhat, vagy legalábbis egyes ágazatokban nagyobb jelentőséggel bír majd, így fontos lehet a fentieken túlmenően a munkavállalóknak határozott napirendben rögzíteniük a munkavégzés menetrendjét, illetve saját napirendjüket. Mivel a home office a járvány alatt a munkavégzés legbiztonságosabb formájának tekinthető, ezért azt javasoljuk, hogy amennyiben adott, akkor éljünk a home office lehetőségével, és maradjunk otthon!”