Tömegesen toloncolja ki Németország a migránsokat – eddig tartott a „willkommenskultur”
Mindent megváltoztatott az augusztusi terrortámadás.
Mint szürke szamár a ködben, a koronavírus okozta felfordulás közepette szinte észrevétlenül tűntek el az Európába tartó migráns-milliók. De hova?
„Nem tudom, a kedves olvasók hogy vannak vele, de a koronavírus-témát annyiféleképpen tálalja a nemzetközi, liberális média, hogy az ember úgy érezheti: nagyon sok minden történik. A virtuális valóság csodája ez, hiszen jószerivel senkit nem látni az utcákon.
Valakik azonban mintha hiányoznának ebből a forgatagból. Február 28-án – nincs két hónapja! – még egy másik földindulás fenyegette Európát. Ekkor jelentette be a török vezetés, hogy kinyitja a határokat a náluk állomásozó migránsok előtt, és ráereszti őket Európára. A görög határőrség egy hónapos küzdelemben állította meg a beözönlő hordákat, amíg végül is a törökök mintegy »visszahívták« migránsaikat.
Ahogyan a görög kormányfő fogalmazott: bebizonyosodott, hogy képesek a saját határaik megvédésére. (Azt mondjuk nem érti az ember, hogy ezt ők miért tehetik meg 2020-ban, és mi miért nem tehettük meg eddig? Csak nem azért, mert nekünk volt igazunk és Európa határai igenis megvédhetőek?)
Eltűntek a Földközi-tengerről is a migránsok. Úgy tűnik, Ceuta erődrendszerre hasonlító kerítésein sem akarnak bemászni. Mintha a Csatorna-alagutat megközelítő kamionokat sem érnék támadások. Kihalt minden, a zene sem szól. Legalábbis a »mainstream« médiában.
De ne higgyük, hogy takaréklángon ne folytatódna a migráns-történet. Hiszen bármikor felmelegíthetőnek kell lennie. A Deutsche Welle riportja szerint a menekülttáborok lakóit, akik »traumatizáltak«, még jobban megviseli lelkileg a vírus. A karantén is súlyosan korlátozó számukra. A BBC külön érzékenyítő kisfilmet készített azokról migránsokról, akik a Calais melletti táborokban ragadtak, miközben körülöttük vírusjárvány dúl.”