Kikosarazta a németeket a francia miniszterelnök
Michel Barnier inkább Meloniékhoz siet Olaszországba, ami finoman szólva is szokatlan a német-francia kiegyezés óta – viszont jó oka van rá.
Amit láttam a tévében, az mégis kiábrándító Európa legkatolikusabbnak tartott országától.
„»Minden jó lesz!« - és akkor mi lesz??? Avagy: Európa drámája katarzis nélkül. Még magukat nemvallásosként bemutató emberektől is hallok néha ilyeneket, hogy: »Azért, lássuk be, egy zuhanó repülőn... Na, ott nincsen ateista!...« Mégis, a koronavírus jelensége kapcsán vannak kétségeim az ilyen hangzatos kijelentések igazságáról.
Előrebocsátom, hogy én tulajdonképpen nem csak távoli szerelmese, hanem valahogy már a titkos szeretője vagyok Itáliának! Az olasz az az idegen nyelv, amit legjobban beszélek, mivel diákkoromtól tanultam és már régóta az életem részévé vált. Többször, különféle időszakokat töltöttem Olaszország több részén, rengeteg életre szóló olasz barátom van, akiket szinte »távoli rokonaimként« tartok számon, és az olasz kultúra, nép és mentalitás meghatározó oszlopa személyes fejlődésemnek, lelki, szellemi, emberi és vallásos érésemnek.
De amit láttam a tévében, az mégis kiábrándító Európa legkatolikusabbnak tartott országától. Valahogy mintha egy olyan zuhanó repülőgépet látnánk, ahol nem az a kérdés, hogy ki maradt-e még ateista, hanem az, hogy mennyi »kis whiskey-s flakon« van még a stewardessnél, hogy gyorsan rendeljük ki és igyuk meg, mert ugye ha lezuhan a gép és meghalunk, akkor ezt már úgysem tudja senki meginni... Legalább mi igyuk meg amíg földhöz nem csattanunk!...”