„»Ha azt kérdezi, mik azok a dolgok, amiket tovább kell vinni ebből a korszakból, akkor az egyik ilyen a totális kényszeres kézmosás. A másik meg az, hogy soha senkivel nem fogunk majd kezet« – ezek a szavak Anthony Faucitól származnak, aki az Egyesült Államok allergológiai és fertőző betegségekkel foglalkozó intézetét vezeti, és úgy látja, hogy bizonyos dolgokról talán örökre le kell mondani. Ilyen például a testi érintés. Se kézfogás, se ölelés, se puszi, se csók.
A viszonylag kis területű szigetország, Japán nagyszámú lakója évszázadok, sőt évezredek tapasztalatából szűrte le, hogy a testi érintkezés kockázatos, mert fertőző betegségeket adhatnak át egymásnak az emberek. Egy túlnépesedett hangyatársadalom ha nem alkalmazza a legszigorúbb érintkezési szabályokat, már rég kipusztult volna. A japánok üdvözléskor nem fognak kezet, pláne nem veregetik vállon egymást, és nem is ölelkeznek, hanem kellő távolságra egymástól meghajolnak. Hazatérve, a lakásajtóban kivétel nélkül minden japán leveszi az utcai cipőt, és papucsot húz, hogy ne vigye be otthonába az utca piszkát. Mániákusan kezet mos, és ha fürdőkádba lép, előtte gondosan lezuhanyozik, valamint egy sereg más alapos tisztasági szabályt követ, amelyek mind a japán civilizáció részét képezik. Könnyű belátni, hogy ezek alapja a tapasztalatból fakadó és mitikussá növelt óvatosság a nem kívánt fertőzések elkerülésére.”