A támadás hullámaira pedig – mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott – felkapaszkodnak olyan, a magyarokat ezidáig sem éppen egyenlő mércével méricskélő, elszánt politikai dinoszauruszok, mint Jean-Claude Juncker vagy Guy Verhofstadt. De cseppet sem csodálkozunk azon sem, hogy aktívan beszáll az adok-kapokba a magyarsággal való baráti viszonyáról nem éppen híres Petre Roman is…
De folytathatnánk még a sort a liberális hegemóniának köszönhetően egykor tündöklő professzorokkal, művészekkel, a nemzetközi spekulatív tőke kijáróival, az európai kontinens testén élősködő Soros aktivista hálózatának szereplőivel, akiket minden egyes kritikus hangvételű »hírben« mint »objektív« és »független« szakértőként idéznek meg, de minek…
Talán több értelme van most a vírussal és az abból kialakuló krízissel foglalkozni, aztán megvívni a politikai csatákat, amelynek frontvonalán – Istennek hála – egyre kiegyenlítettebbé vált erőviszonyok vannak kialakulóban, még akkor is, ha a mostani hangos sajtóhadjárat nem feltétlenül erről tanúskodik.”